Virginia, gondolok rád!
Meglepetten hátranézünk a valakire, aki egyszer, de nem olyan régen, még mi voltunk, dobozokat keresünk elő, és régi cuccokat exhumálunk, s kétségbeesésünkben bőgünk az egykori élet újra már összeilleszthetetlen darabjai fölött, mert ami egybefogná az egészet, a részeink, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elveszíthetőek, annyira kicsik és maguktól értetődőek voltak, egyszerűen nincsenek többé.