Miért fontosabb elmenni most szavazni, mint négy év múlva?

            Talán azért, mert az égvilágon senki sem vette észre (talán még mindannyiunk által szeretett házelnökünk és kedvenc szuperhősünk, Danko kapitány sem), hogy Csehszlovákia első alkotmányát éppenséggel február 29-én fogadta el a prágai nemzetgyűlés 100 évvel ezelőtt? Vagy azért, mert végül megszabadultunk annak a lehetőségétől, hogy netán szép hazánk bölcs atyja, Vladimír Mečiar is elfoglalna egy kényelmes karosszéket az atomreaktorra hasonlító parlamentünkben? Odabent viszont Gyatlov elvtárs méltán híres szavai érvényesülnek egy kicsit módosulva, a politikai atomfizika bőrébe bújván: gyerekek, ez nem jó, ez tragikus!

            Megdöbbentő tudatosítani azt, hogy nyakatlan Róbert gidánk nem kevesebb mint három alkalommal – besöpörve a szavazatok többségét – Szlovákia Irányát egyengette ide-oda (inkább balra, mint jobbra) egészen addig, amíg az ország és a szlovákiai társadalom nem szembesült önmagával és vezetőinek természetével. Két ártatlan ember halála, több ezer igazságérzetében megsértett állampolgár a városok utcáin – nem túlzás kijelenteni, hogy a jelenkori Szlovákia legnagyobb belpolitikai válságának lehettünk szemtanúi és átérzői. Tudjuk, illetve nem is tudjuk, mi történt. Rendhagyó módon, a közhangulat ellenére Róbert gida pártja a helyén maradt, méghozzá arcot is adtak neki: egy olasz névvel rendelkező besztercebányai hivatalnok, aki láttán valószínűleg még a fekésházai polgármesternő (igen, az interneten felrobbant Fekišovcéról van szó) szíve is megdobban. „Mert csak egy miniszterelnök van!”.

            Jens Ivo Engels történész A korrupció története c. munkájában leszögezi, hogy korunk társadalmában az egyik legnagyobb etikai vétség az állam vezetői által a köz anyagi javainak eltulajdonítása. Magyarán, ami egyébként zsigerből jönne a nyelvünkre: szétlopták az országot. Egyébként is: mindenki szétlopná az országot. Mert mindenki hazug, csak a szélsőséges erők nem. Mert ők aztán megmondják a tutit, ők a megtestesült néplélek a fekete egyenruhában, ők egy bizonyos informatika tanár programkódjai egy bizonyos pappolitikus homogén országvíziójához. Ámokfutás a javából: 150. helyről az elsőre Egyszerű Emberként, Szabadságot adni saját párttársaid véleményének kifejtésére, majd Szolidaritást vállalni vele, belemenni mindenbe, amibe csak lehet, mert az olyan menő, olyan trendi, olyan fiatalos és olyan Progresszív, s ha még nem untad meg mindezt, emeld fel a fejed csak azért, mert az adócsaló ex-államfőd azt mondta. Ha ez nem grafit, ami Pozsony légterében szálldogál, akkor nem tudom, hogy mi. Ami pedig a szlovákiai magyar hidegháborút illeti, kedves Olvasó, gondolom te is érzed, hogy néha egy YouTube videónál indokolt a kommentszekció bezárása.

            Viszont a szavazóurnák, a választás intézménye és a többpártrendszer nem azért lettek kitalálva, hogy lehetőségeikkel ne éljünk. Persze, gondolj egyet majd szökőév napján, ne menj szavazni, mert csalódtál, mert nincs kire, mert fáj a hajad, mert oroszok vannak a spájzban, mert migránsok vannak a spájzban, és a többi. Az első Csehszlovák Köztársaságban – polgári demokratikus állam lévén – általános, titkos választás szerint kerültek be az adott képviselők a prágai nemzetgyűlésre, de az egészben a csavar az volt, hogy a szavazás mulasztása esetén, bírságot szabtak ki a távolmaradását nem igazoló állampolgárra. Hát a csehszlovák politikai kultúra igazán megtarthatta volna ezt a „jó szokását”, akkor legalább hiteles képet kaphatnánk a szavazóképes szlovákiai emberek véleményéről, és nem a lustaságáról.

            Mindemellett az elmúlt 2-3 év bebizonyította, hogy az idén 27 éves állam fordulópont előtt áll. Nem is feltétlenül a legnagyobb kormánypárt bukására gondolok ezzel, hanem a politikai paradigmaváltásra. Lassan, de biztosan valami más fogja mozgatni a rugókat egy olyan játékfelületen, amit talán még nem is ismerünk. Ha szlovák állampolgár vagy, akkor február 29.! Save the date! A te szavad, a te szavazatod is számít épp úgy, mint az enyém, az övé, a miénk, a tiétek és az övék. És az, hogy – legjobb esetben – négy évvel később is ugyanilyen címmel írok-e egy szavazásra buzdító cikket, jelenleg engem sem érdekel. Egy számít: húzzál befele a függöny mögé, karikázz, borítékolj és dobj az urnába. Ennyire egyszerű.