Motiváció Michelle Obamától – Michelle Obama: Így lettem

 Az Amerikai Egyesült Államok első fekete elnöke, Barack Obama, kinek a polgárok két választás során is bizalmat szavaztak. Így családjával együtt 8 éven át lakták a Fehér Házat, mely népszerűség, rengeteg munka és felelősség mellett kényelemmel és védelemmel is együtt járt. Felesége, Michelle Obama is kivette a részét az elnökasszonyságból, támogatta férjét, közben az anyaságra is kellő figyelmet fordított.

Michelle Obama önéletrajzából kiderül, honnan jutottak el egészen a Fehér Házba, milyen utat jártak be, hogy ismerkedtek meg, és Michelle Robinson gyerekkorába is betekintést nyerhetünk.
A könyv tények helyett érzelmek és élmények kavalkádja. Az önéletrajzi műfaj ellenére olvasmányos. Felemelő, inspiráló történet arról, hogyan lehet egy egyszerű South Side-i lányból az USA first ladyje, méghozzá az első színesbőrű elnök felesége.

A könyv három részre tagolódik: Így lettem önmagam, Így lettünk mi és Így lettem több.
 Az első részben hosszasan taglalja, szinte már ömlengősen a gyerekkorát. Ezek a semmitmondónak tűnő részletek teszik teljessé az önmagáról alkotott képet. Így nélkülözhetetlenek a memoirban.

A Robinson-család Chicagóban egy kicsiny téglaház felső emeletén lakott. Michelle Robinson mégsem nélkülözött szinte soha. Édesapja betegként sosem gondolt a betegségére, rendkívül pozitív ember volt. Amint valami rossz érte őket, elhessegették, nem rágódtak rajta. Valószínűleg innen ered Michelle állandó derűlátása is. A derűlátás számára a hit egyik forrása, a félelem ellenszere. Felhőtlen, szinte már baráti viszony kötötte őt bátyjához, Craighez, aki az élete több állomásán is kitaposta előtte az utat. „Bárhová ment, kisütött körülötte a nap, és nekem csak be kellett lépnem a fénykörébe.”

Édesanyjának köszönhetően viszonylag korán megtanult olvasni. Az iskolai előkészítőben, mikor nekiveselkedett a színek felolvasásának, az utolsó kártyánál megakadt. Lefagyott, megnémult, gyengeséget érzett a térdében, mintha össze akarna rogyni. Az utolsó kártyán ezen betűk álltak: W H I T E (fehér). Felfoghatjuk ezt egy egyszerű gyerekkori emlékként. Bennem mégis elindította a fogaskerekeket, vajon a Fehér Ház későbbi fontosságára utalhat ezzel a kis emlékképpel? Vagy egy mélyebb gondolatmenet a bőrszínről, a faji megkülönböztetésről? Természetesen a lényeg a kudarc leküzdéséről szólt, hiszen ez a kislány ezt a kis botlást óriási bukásként fogta fel. Első akart lenni, tökéletesen akarta teljesíteni a feladatot. Kiharcolta a tanárnál, hogy kapjon még egy lehetőséget. Újra nekiveselkedett a színkártyáknak, szinte kiabálta a white szót, és reménykedett benne, hogy a tanárnőt is lenyűgözte ez a kis fekete lány. A megfelelési kényszer, a tanulni akarás végigkíséri őt egész életén.

„Ma már látom, hogy édesanyám gyermeknevelési szemlélete zseniális volt, és szinte lehetetlen utánozni – amolyan rendíthetetlen zen semlegesség.”

Személyiségéből kifolyólag tökéletesen teljesített az iskolában, a gimnáziumban. Mi leszel, ha nagy leszel? Ez a kérdés nemcsak bennünket rémített meg a pályaválasztás előtt, hanem akkoriban Michelle-t is. A továbbtanulási tanácsadó szavai: ,,Nem vagyok benne biztos, hogy a Princetonra való vagy. ’’ Szíven ütötték Michelle-t, de nem adta fel, hiszen azzal a szülei tanításával ment volna szembe. A fájó mondat végül ösztönözte őt, a felvételi esszéjében őszinte volt, még édesapja szklerózis multiplexéről is beszámolt a felvételi bizottságnak. Felfelé törekedett, végül elérte célját, bekerült a Princetonra.

„Bármilyen hátránnyal érkeztem is egy sima gimnázium diákjaként, úgy tűnt, ezt ellensúlyozni tudom azzal, ha több időt szánok mindenre, segítséget kérek, valahányszor szükséges, megtanulom gondosan ütemezni a feladatokat, és nem halogatok semmit.” Ez a kis gondolatsor legyen minden kedves egyetemista inspirációja.

A könyvben Barack Obama csak (?) a 105. oldalon lép a képbe. Az exelnök már másodévesként kivételes, tehetséges, zseniális joghallgató volt. Michelle volt a mentora a cégnél, amelynél elkezdett gyakornokoskodni. Mindezek ellenére először nem nyűgözte le Michelle-t, ráadásul amint kiderült, hogy a férfi dohányos, a lány érdeklődése rögtön alábbhagyott. Szerinte a dohányzás színtiszta önpusztítás, ezt Barackkal is megvitatta. Kapcsolatuk az elejétől kezdve őszinteségen alapult. A megismerkedésük kalandos és bájos pillanatait olvassátok el Ti is. Michelle édesapja kételkedett a lányában, nem hitte, hogy tartós lesz a kapcsolata Barackkal. Közös életük kezdettől fogva egy hullámhosszon pendült, boldog, kiegyensúlyozott életet éltek. Mindkét ember élete fenekestül felfordult, sok-sok sikert arattak. A kezdeti nehézségek azon alapultak, hogy két teljesen ellentétes személyiség, nyugodt, rendezett, listaírogató élete állt szemben a laza, rögtönző és rendetlen élettel. Az ellentétek vonzzák egymást. 1992 októberében Michelle és Barack házasságot kötöttek. „Te meg én, te meg én, te meg én. Tanultuk, hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz, hogyan gyúrjuk magunkat egy szilárd és örökké tartó MIvé.”

Michelle nem érezte jól magát a bőrében, nem boldogította a munkája. „Szívesen segítettem volna hátrányos helyzetű gyerekeknek.” Viszont az érdeklődési körének megfelelő munkakör alacsonyabb bérezéssel járt. Michelle Obamának is Mary Tyler Moore volt az ideálja, ami azt jelentette, hogy a feleség feladata nem csak a háztartás vezetése és a férj kiszolgálása. A feleségnek lehet magánélete, dolgozhat, tanulhat. SŐT, ennek a felfogásnak magától értetődőnek kell lennie. A nő nem robot.

Barack Obama első könyvének megjelenése után érdeklődni kezdett a politika iránt, jobban mondva a megüresedett hely iránt az állami szenátusban. Michelle így vélekedett erről: nem tartom sokra a politikusokat, éppen ezért nem rajongok az ötletért sem, hogy a férjemből politikus legyen. Barack Michelle véleménye ellenére hitt abban, hogy a politika lesz az ő eszköze ahhoz, hogy hatással legyen a világra.

A vetéléséről így nyilatkozik: „A vetélés már-már zsigeri szinten magányos, fájdalmas és elkeserítő élmény.” A legnagyobb probléma mégis az, ha megtörténik, el kell tussolni. Ezt gondolja a legtöbb nő. Ez viszont korántsem megfelelő módja a feldolgozásnak. Végül 1998. július 4-én megszületett elsőszülött lányuk. Még különlegesebbé vált az ünnep, a tűzijáték. Második lányuk, Natasha 2001-ben született, pufi arcával és rettenthetetlen jellemével tette teljessé a családot. A karácsonyi szünetben ellátogattak Barack hawaii szülővárosába.

Házasságuk a tetőfokára hágott, problémákkal küszködtek, nem tudták megoldani. Segítségre szorultak, Barack vonakodása ellenére elkezdtek párterápiára járni.
Michelle menetrendet állított fel a család számára, amellyel sokkal könnyebb lett számára boldogulni a feladatokkal, és Barack feladata lett, hogy utolérje a családot.

Barack a könyve és munkássága által egyre nagyobb hírnévre tett szert. Felmerült az elnökválasztás kérdése. Michelle támogatta férjét, mégis kételkedett abban, hogy az Egyesült Államok elnökének megválasztanak egy fekete férfit.

„Mi vagyunk az együttes. Mi vagyunk a csapat, amely mindjárt a pályára lép.”

Egy ártatlannak tűnő mondat a kortesbeszédében elég okot adott az utálkozóknak, hogy megkérdőjelezzék Michelle Obama hazafiasságát.
„Mintha a nagyvilágban a karikatúraváltozatom törne-zúzna: egy nő, akiről mindenfelől hallok, de nem ismerem – egy túl magas, túl erőteljes, férfiakat lábbal tipró politikusfeleségbe oltott szörnyeteg, akit Michelle Obamának hívnak. ” Mikor ösztönösen kifejezte kötődését a brit királynő felé azzal, hogy átkarolta, újabb botrány robbant ki. Michelle Obamára a legnagyobb hatást a Nelson Mandelával való találkozás gyakorolta. Felnézett rá, csodálta őt.
A connecticuti mészárlás teljesen letaglózta az elnöki családot, óriási megrazkódtatás érte őket.

Michelle édesanyja is részt vett az elnökválasztáson, támogatta vejét, sőt még meg is hatódott.
„Itt ez a férfi, akinek már nem volt sem apja, sem anyja, és nemsokára megválasztják a szabad világ vezetőjének.” Michelle édesanyja is beköltözött a Fehér Házba. Ha valaki felismerte, hogy hasonlít Michelle-re, megvonta a vállát, majd így felelt: Igen, sokan mondták már.

Idősebb lányuk testtömegindexe kezdett felkúszni. Életmódváltásra volt szükség, felfogadtak egy szakácsot, Sam Kasst. Kass segítségével létrehoztak egy konyhakertet a Fehér Házban. Michelle Obamának köszönhetően 45 millió gyerek egészségesebb reggelit és ebédet kapott. A Let’s Move! Active Schools program keretében 11 millió diák mindennap 60 perc aktív testmozgást végzett. Több milliárd dolláros támogatásban részesültek azok a fiatal lányok, akiknek szükségük volt esélynöveléshez a tanulásban.

Az USA elnöke maximum két cikluson át töltheti be a funkciót, ennél fogva mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy Barack Obama elnöksége is véges. Sajnos. Az elnökválasztás során felmerült Donald Trump neve, ki rossz hírével vált ismertté, na nem igazán közkedveltté. Michelle kendőzetlenül és őszintén leírta a véleményét Trumpról, haraggal töltötte el, hogy egy olyan embernek szavaztak bizalmat, aki nőket bántalmazott.

A könyv olyan témákat boncolgat, mint például a saját vetélése, mellyel a szomorú tények alapján számtalan nő küzd, a továbbtanulás kérdése, a megfelelni akarás, a feketék hátrányos helyzete, a hit, a szeretet, a családi összetartás. Az összes generációnak megfelelő olvasmány, hiszen mindenkinek ad egy kis szelet motivációt az életéhez. Michelle Obama élete, életfelfogása inspiráló, lenyűgöző. Őszintesége, kedvessége, derűlátása egyszerűen kifogásolhatatlan. „Ha felemeljük a szavunkat, annak ereje van.”

Ne menjünk messzire, de akár a cikk olvasója is lehet a jövendőbeli elnökfeleség, illetve elnökasszony Amerikában vagy akár Szlovákiaban. Bármi lehetséges kellő hittel, önbizalommal, kitartással.