202001.16
0

Olyan ő

Te többet érdemelsz, mint amit én tudok neked nyújtani. Nekem nincs másom, csak a szeretetem. A humorom, mert szerintem te viccesnek tartasz, ugye? Mindig sikerül megnevettetnem téged, és az a kis kacaj annyira őszintének tűnik… ezen kívül sok minden mással nem tudok neked szolgálni

Hehe…heló, szia. Szép az órád. Én csak izé, hogy is mondjam, máris összeszedem magam, szóval… tudod, az a nyolc betűs szó, hogyha azt a kettős mássalhangzót egynek számítom, akkor az nyolc betű. Egyszerűen ez van. 

Én amúgy ezt már akartam mondani múltkor, tudod, ott álltál abban a szép tarka szoknyádban, ami igazából kicsit vicces is, meg szerintem az a fekete sokkal jobban áll, és magyaráztad totál beleélve magad, hogy milyen stílusban épült az az épület ott a buszmegálló mellett, ki tervezte, milyen a boltíve, meg egy csomó szakkifejezés hagyta el azt a pici szádat, a kis fehér fogacskáid között surrantak ki azok a szebbnél szebb szavak. Olyan szépen hangzik minden, ami azokon a réseken férkőzik át. Jaj, és amikor káromkodsz. Annál édesebb dolog nincs a világon. Simogat, minden egyes szavad, a hangod selyme. Megérintenek. De nem csak a szavaid. Múltkor jöttem ki az üzletből, tudod, még múlt hónapban, és szembejöttél velem. Rám néztél, basszus, a testfolyadékaim térfogata meghatványozódott, éreztem pillantásod a bőrömön. Ott jártál, a kezemen, egyik kis szőrszálról másztál át a másikra, csiklandoztál, felfedeztél. És még csak néztél. A puszta tekinteted őrületbe kerget. Aztán valahogy egyre többször keresztezték egymást útjaink, és egyre többet láthattalak, és nem győztelek csodálni. Csak úgy sugárzol az élet minden egyes pillanatában. Ahogy lépdelsz lefelé a lépcsőfokokon, ahogy elmosolyodsz közben, a puszta jelenléteddel magadra hívod a figyelmet. Lehetsz melegítő nadrágban, izzadt pólóban, zsíros hajkoronával, lehetsz farmerben, bőrdzsekiben, szűk szoknyában, abban az elegáns fehér V kivágású blúzodban. Lehetsz magas vagy lapos sarkúban, állhatsz az út közepén vagy szélén, még az oszlop mögött is. 

82768463_2631935966860453_3243609922423750656_n

Én nem látok mást. Nem éhezem senki és semmi más látványara sem annyira, mint a tiédre. Hogy végigfuttassam tekintetem a picike lábujjadtól kezdve a formás térdeiden keresztül egészen az okos kis kobakodig. Az a sok bölcsesség, tudás, ott rejlik abban a meseszép kincses ládában. A tiédnél szimmetrikusabb fejet még nem látott ez a világ. És amilyen összhangban van a bal feled a jobbal és a jobb a ballal. Hogy lehetsz te ennyire szép teremtés. Nem is értem, hogy járhat valaki ilyen mint te, két lábbal a Földön. Neked repülnöd kellene, angyalszárnyakon. Te többet érdemelsz ettől, mint amit ez a világ adhat neked. Te többet érdemelsz, mint amit én tudok neked nyújtani. Nekem nincs másom, csak a szeretetem. A humorom, mert szerintem te viccesnek tartasz, ugye? Mindig sikerül megnevettetnem téged, és az a kis kacaj annyira őszintének tűnik… ezen kívül sok minden mással nem tudok neked szolgálni. Igazából még azt sem merem mondani, hogy mellettem biztonságban leszel, mert a balszerencse mindig a nyomomban van, és olyan dolgok történnek velem, hogy csak ebben a hónapban vagy ötször azt hittem, hogy kész vége meghalok, mert vagy majdnem elütött az autó, vagy két lépéssel előttem esett le egy hatalmas lámpa a plafonról, és még sorolhatnám…, de nem akarom sorolni. Nem ezen van a hangsúly. Nem tudom, elég-e neked ez, ami én vagyok. De nekem te több vagy mindennél. 

És igazából ezt már annyira el szeretném mondani…, de inkább csak megdicsérem az órád, és meghívlak egy fagyira. Remélem, hogy nem utasítasz vissza.

82609582_464410377570142_305581756264742912_n

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *