Rasszizmus (nem csak) a focipályán
A sport integráló szerepéről ódákat kéne zengeni. Példaként gyerekkorom emlékét hozom fel. Szülőfalumtól nem messze működött egy menekülttábor, ahol gyerekek is laktak. A szomszéd falu gyerekcsapatának edzője bevette őket a keretbe. Boldogan fociztunk együtt és ellenük, mit sem törődve „migráns” létükkel
Black friday. Ezzel a címmel harangozta be egy olasz sportlap az Inter Milan - AS Roma derbit. A felirat melletti illusztráción, a tavaly még egy csapatban játszó Romelu Lukaku és Chris Smalling látható. Mondhatnánk azt, hogy minő frappáns a szerző. De nem, a legkevésbé sem az.
Az olasz focipályákon az elmúlt időszakban rengeteget nőtt a rasszista megnyilvánulások száma. A klasszikus bekiabálások, a rigmusok, a feliratok mellett meglehetősen jelentőssé vált az online rasszizmus is. Ezen növekvő tendenciáért rengeteg tényező felelős, én külön a nem megfelelő szankcionálást emelném ki, gondolok itt magukra a klubokra elsősorban. Véleményem szerint a kluboknak kéne megszűrniük és kellően büntetniük saját „szurkolóikat”. Nem a klubokat akarom felelőssé tenni, épp azt akarom, hogy határolódjanak el ezektől a (még egyszer idézőjelben) „szurkolóktól”. Az eset pikantériája, hogy az AS Roma nem olyan rég elsőként tiltott ki valakit véglegesen a stadionjából egy közösségi oldalon közzétett bejegyzés következményeként. Dicséret illeti az AS Roma és az AC Milan vezetőségét, akik nyilatkozatban határolódtak el mindennemű együttműködéstől a lapot érintően, remélem, hogy sok klub követi még a példájukat. Mert ha a média bármilyen formáját legitimálja a rasszizmusnak, az negatív következményekkel jár, és tovább növeli a rasszista tendenciákat.
A sport integráló szerepéről ódákat kéne zengeni. Példaként gyerekkorom emlékét hozom fel. Szülőfalumtól nem messze működött egy menekülttábor, ahol gyerekek is laktak. A szomszéd falu gyerekcsapatának edzője bevette őket a keretbe. Boldogan fociztunk együtt és ellenük, mit sem törődve „migráns” létükkel. Konrad Lorenz osztrák etológus szerint a sport képes a velünk született agressziót kioltani. E.O. Wilson biológus őt cáfolva jelentette ki, hogy a sport sok esetben csak növeli a bennünk rejlő agressziót. Mindkét felismerésben van igazság, mint ahogy abban is kétségtelenül, hogy a rasszizmus az agresszió egy formája. Egy olyan formája, aminek a sporttól messze távol kell kerülnie. Nem idegen a mi közösségünktől ez az egész magatartási forma a sporthoz, főleg a labdarúgáshoz kötődően. Minket az esetek többségében sokkal inkább érint a sovinizmus problémája. Gondoljunk csak arra milyen felháborodást váltott ki a fanatikusok körében a Slovan Bratislava keretének nemzetiségi összeállítása (a kezdő tizenegyben általában egy szlovák állampolgár van). Vagy az egész milliő, ami a DAC-ot lengi körül. Amiért ódzkodom az egész DAC rajongástól, az éppen ,,az egy vérből valóság" eszméje. Hiszen ennek az üzenete egyértelműen agresszív magatartási formákat hoz felszínre másokkal szemben, azokkal akik „másik vérből valók”. Valójában nem létezik sem egy, sem másik vérből valóság. És ha már említettem az integrációs szerepét a sportnak, nem lehet az etnikai hovatartozás meghatározó tényező sem a fociban, sem máshol, csak a képességek és a nyújtott teljesítmény. Ebben a kérdésben a legtöbb egyesület így jár el. Valamiért azonban a szurkolói kultúrában még nem ez dominál. Értem én, hogy a mieinket akarjuk a pályán látni, de szerintem minden játékos a miénk, ha kellő tisztelettel és odaadással viseli kedvenc csapatunk mezét. Hogy a média nemcsak hírt ad a sportról, hanem formálja a sportról alkotott képünket és a szurkolói kultúrát, egyértelműnek tartom. Teljesen elítélem tehát a címlap szerzőjét, valamint a teljes szerkesztőséget: felelősek a szavaikért! Ezen a tényen a ma megjelent magyarázkodó szám sem változtat.
Az Inter Milan - AS Roma meccs ma 20:45-től kezdődik, mindenkinek jó és előítélet mentes szurkolást.