Megijedni kötelező
Miért van arra szükségünk, hogy jól megijesszenek bennünket, miért kell látnunk tengernyi vértócsát és hullahegyet? A pszichológusokat is régóta foglalkoztatják ezek a kérdések.
Írta: Bese Bernadett
Különleges élményben volt részem, amikor november elsején módomban állt részt venni az Ohana cirkusz horrorelőadásán Brünnben. Nem vagyok nagy horror-rajongó, épp ellenkezőleg, mégis arra eszméltem, hogy birtokomba került egy másnapra szóló belépőjegy a horrorcirkuszba.
A legnagyobb kérdésem az előadás előtt az volt, hogy vajon miért nézünk horrorfilmeket, és miért járunk horrorcirkuszokba? Miért van arra szükségünk, hogy jól megijesszenek bennünket, miért kell látnunk tengernyi vértócsát és hullahegyet? A pszichológusokat is régóta foglalkoztatják ezek a kérdések. Az 1980-as években arra jutottak, hogy a horror átélésével a klasszikus nemi szerepek tudnak érvényesülni: a férfi bátor és erős lehet, megvédheti a megrémült hölgyeket. Mások úgy vélték, ha happy enddel végződik a horrorfilm, az sokkal nagyobb örömöt okoz a nézőknek. A legmodernebb megközelítés szerint mindannyiunkban él egy erős szükséglet az adrenalinra, amit a borzongás, a félelem vált ki. A horrorfilmek és az ijesztő showműsorok képesek megadni ezt egy biztonságos környezetben, hiszen a végefőcím után elhagyjuk a mozitermet, és folytatódik tovább a jól megszokott életünk.
De most térjünk rá az előadásra! Maga a műsor rendkívüli volt, már a bejárat után keresztül kellett mennünk egy sötét folyosón, ahol testközelből megismerkedhettünk néhánnyal rémálmaink szereplői közül. A cirkuszi sátor jelszava az lehetett volna, hogy „megijedni kötelező”. A közel kétórás előadás nem nélkülözte a klasszikus cirkuszi számokat. A legnagyobb különbség a kosztümökben, a zenében és a műsorszámok közötti felvezetőkben volt. A légtornászlányt mint halott mennyasszonyt, koporsóban hozták be és ki a színre. Pennywise pedig biztosította a műsorszámok között a szórakoztatást, jobban mondva a borzongást. A tűzköpőkre, zsonglőrökre, akrobatákra, a gumiemberre és minden más finomságra is sor került. Számomra egyúttal a legfurcsább és mégis legmagávalragadóbb élmény az volt, hogy a nézők részesei voltak a műsornak. A legváratlanabb pillanatokban jelentek meg a nézőtér padjai alatt apácák és démonok, egy-egy morgással a frászt hozva a közönségre, több nézőt is felhívtak a színpadra, és statisztái lehettek a produkcióknak, az a fránya bohóc pedig minden nézőnek kedveskedett vagy egy szívrohammal, vagy egy vérfagyasztó mosollyal, vagy legalább egy gunyoros megjegyzéssel. Ezt a valóban különleges élményt csak ajánlani tudom, horror-rajongóknak és félőseknek egyaránt, csak a bohócot sose veszítsétek el szemelől!
További információk és képek:
https://www.facebook.com/ohanahororcirkus/
http://www.cirkusohana.wbs.cz/