Túl gyors divat
Eközben a fast fashion cégek sorra gyártják az újabb darabokat. 2015-ben, a 15 évvel ezelőtti termelést megkétszerezve, csak 100 milliárd ruhadarabot gyártottak le – 7 milliárd embernek -, aminek a Greenpeace statisztikái szerint már 73%-a a szemétben végezte.
Írta: Elek Fanni
Valószínűleg már a legtöbben találkoztunk velük: álomszép ruhák, melyek bármelyik középkorban játszódó filmbe beleillenének, csodás csipkeköltemények vagy pillangószárnyra hasonlító selyemkendők, és mind AKCIÓS ÁRON! Szinte hihetetlen, hogy ilyen remekműveket nevetségesen olcsón megkapjunk. És mégis! Miért ne csapnál le rá, ha csak mondjuk 50€-ért te is hercegnőnek érezheted magad?Az persze teljesen más tészta, hogy mit hoz neked a posta. Kinyitod a valamelyik kelet-ázsiai országból címezett csomagodat, még a belőle áradó vegyszer szaga sem zavar, mert csak az a gyönyörű ruha képe lebeg a szemeid előtt, ami e pillanattól a tiéd. Erre mit kapsz? Egy alaktalan göncöt, ami talán csak szótárból ismeri a ’természetes anyag’ kifejezést, el nem varrott cérnaszálakkal és talán egy-két gombostűt is benne hagyott neked szuvenírként az agyonhajszolt ázsiai varrónéni. Megérte azt az 50€-t, nem?
Az interneten lépten-nyomon belebotlunk olyan oldalakba, ahol egy pénteki bulizás áráért (vagyis 8€-tól 150€-ig) bármilyen ruhát megrendelhetsz, legalább ötféle színben. Ne is zavarjon a vízjel vagy a szemmel láthatóan rossz képszerkesztés nyoma, meg a gyanúsan hosszú név sem, aminek hála minél több keresésnél felbukkanhat. Ezek az oldalak a legkisebb szégyenérzet nélkül ellopják más divatáruházak és önálló készítők képeit, amik alapján tucat számra gyártják és árusítják az olcsó másolatokat. Az egyik ilyen készítő, Bernadette Banner is megtalálta egyik ruháját egy online áruházban, mindössze 40,98$-ért. Azt a ruhát, amit maga tervezett, kiszabott, teljes egészében kézzel varrott, és számításai szerint a befektetett munkával és anyaggal legalább 1.650$-t érne. Pereskedés helyett a szórakoztatóbb utat választotta: megrendelte a másolatot és a két ruhát egymás mellé állítva kiszúrta és leelemezte az összes hibát, majd közzétette YouTube-on. „Mégis mit várt, nem tud bárki csinálni egy középkori meseruhát”. Ez nem csak a hercegnős ruhákról szól. Ez a ruha, mint sok más is, annak a jelenségnek a szörnyszülöttje, amit angolul csak fast fashion-nek, azaz gyors divatnak hívnak.
- Remek példája egy készítőtől lopott képnek: értelmetlen, többsoros név és egyetlen kép részleteinek a bemutatása
A gépi gyártás és a konfekciós áruk megjelenésével sokaknak elérhetőbb lett a divat. Előre legyártott ruhákkal már a múlt század elején is találkozhatunk, az ágazat igazi berobbanása viszont a második világháború után történt. Mert mégis kinek van ideje varrogatni, mikor újjá kell építeni az országot és a gazdaságot? Az évtizedek folyamán a gazdasági fellendülésnek hála egyre nagyobb teret nyert a divat, a mai fogyasztóknak meg már vagy négy kollekció jut egy évszakra. Az ártatlan ember kérdezné:
- De nem jó a tavalyi tavaszi kabátom?
- NEM! Az már nem trendi! Vegyél újat!
Vegyél újat, mert ettől leszel attraktív, ettől leszel modern, ettől leszel divatos. Az új kabátod a kulcs minden szép és jó dologhoz, amit máskülönben nem tudnál megszerezni az életben. Az évente változó kollekciók ide-oda ugrálnak a formák és minták közt, bármiféle fokozatosságot mellőzve. A különböző történelmi korszakokhoz könnyedén hozzárendeljük az öltözeteket, mivel a divat sokkal lassabban és - ami még fontosabb - fokozatosabban változott. Az aktuális divat az előzőre épült, vagy elvett, vagy hozzáadott valamit a megszokott sziluetthez, így az embereknek sem kellett mindenképpen új ruhákat venni, csak átalakították a régit. Napjainkban nehéz lenne ugyanezt megtenni. Először a hagymaszoknya divatos, utána a maxiszoknya, először a szűken szabott felsők, utána a bő pulcsik. Akármennyire is el akarja kerülni a fogyasztó az új ruhák vásárlását, nincs az a földöntúli hatalom, ami meghosszabbítja a hagymaszoknyát vagy kibővíti a szűk felsőt.
- Fokozatos átmenet az 1830-as évek puffos ujjaitól a koraviktoriánus kor letisztult formáihoz. Hatalmas kihívás lenne a mai divatról ilyesfajta rajzot készíteni.
Bementél már egyszer kritikus szemmel egy üzletbe? Vegyél le egy blúzt a fogasról, nézd meg közelebbről! Zsákszabás, leheletnyi vastagságú anyag (ami talán már lyukas is), sietve elvarrott szegély. „De most ez a divat!” Oh, excusez-moi. Lehet akármennyire szép is az a blúz, sajnos nem arra készült, hogy sokáig bírja. Minek is kellene, ha jövőre úgyis újat veszel? Rengetegen fejet hajtanak az üzletek eme mentalitásának, és évente tonnaszámra kerülnek a különben hordható ruhák a szemétbe, hogy a fogyasztók új lendülettel és teli pénztárcával nekiessenek az új kollekciónak, vagy éppen a leárazásoknak. A kidobott ruhák egyetlen hibája, hogy már nem trendik. Ezen ruhák előtt a következő lehetséges jövőképek állnak:
- Begyömöszölődnek a ruhásszekrény valamelyik polcának hátuljába, hogy pár évvel később újra előkerüljenek.Ekkor vagy kapnak egy második esélyt, vagy átkerülnek a további kategóriákba.
- Ajándékként átszállnak valamelyik családtagra vagy ismerősre.
- Bekerülnek valamelyik second-hand üzlet konténerébe.
- A szemétben végzik.
Sokan gondolják, hogy a ruháik új esélyt kaphatnak, ha egy second-hand üzletnek adományozzák őket. Túl sokan. Az üzletek nem bírják feldolgozni a rengeteg adományt, az USA-ban például csak a kapott ruhák 10-15%-a kerül a polcokra, a többi ugyanúgy a szemétlerakón végzi, ahol a szintetikus összetételük miatt a nagy többségük soha nem fog teljesen lebomlani.
Eközben a fast fashion cégek sorra gyártják az újabb darabokat. 2015-ben, a 15 évvel ezelőtti termelést megkétszerezve, csak 100 milliárd ruhadarabot gyártottak le – 7 milliárd embernek -, aminek a Greenpeace statisztikái szerint már 73%-a a szemétben végezte. Amit az üzleteknek nem sikerül a főszezonban eladni, azokat hatalmas leárazások keretén belül próbálják rásózni a vásárlókra, az ezután megmaradt darabokat megsemmisítik. Ez a körforgás ugyanúgy érvényes a fast fashion és a luxusmárkákra is, a Burberry például 40 millió dollár értékű terméket égetett el 2017-ben, a svéd Vasterasban található erőmű energiáját meg részben a nem eladott H&M termékek elégetéséből nyerik. Igaz, hogy így legalább nem halmozódnak a szemétlerakókon, de a megsemmisítésükkel kárba vész a beléjük fektetett nyersanyag, emberi munka és a szállításnál keletkezett kibocsátás is.
Egy kisebb reménysugár, hogy a nagy cégek sorra környezetbarát célokat tűznek ki, mint például az Adidas, aki 2024-re csak újrahasznosított műanyagot fog használni; a Nike 2019 végére teljesen megújuló energiaforrásokra vált; a Levi’s pedig 2025-re 50%-kal akarja csökkenteni a felhasznált vízmennyiséget. Nemes célok, amiket remek hirdetni, hogy az emberek kevesebb bűntudattal vegyék meg a termékeiket, ám nem árt figyelembe venni más adatokat is:
- A divatipar jelenleg 2,5 milliárd dollárt ér, a konstans növekedéséből kiindulva ez az érték 2030-ra 3,3 trillió dollárra fog felszökkenni.
- Jelenleg 53 millió tonnányi ruházati termék készül évente, ha semmi sem változik, 2050-re ebből évi 160 millió tonna lesz.
- Az ENSZ szerint ez az iparág a világ szénkibocsátásának 10%-ért felelős. Ez több, mint a légi forgalom és a minden módon történő szállítás kibocsátása együttvéve.
- 2015-ben az ipar 1,2 milliárd tonna üvegházhatású gázt termelt, továbbá felelős a vízszennyezés 20%-áért és a meglévő mikroműanyagok egyharmadáért.
Mint mondtam, nemes célokat tűztek ki, de túl későn. Az ágazat évente 4-5%-kal növekszik, ez ellenben a tervezett változtatások nem történnek elég gyorsan. A divatcégek 40%-a még semmilyen lépést nem tett a fenntarthatóságért, a megmaradt 60%-ban a legnagyobb javulást a kis és közepes cégeknél lehet megfigyelni.
De mit lehet ez ellen tenni? A válasz a fogyasztók kezében van. A tömeggyártás célja, hogy kiszolgálja az emberek igényeit, és amíg a termékeikre fennáll ez az igény, nem fogják vissza magukat. Részünkről nem kell annyira radikális változtatásokra gondolni, elég pár apró, tudatos lépéssel kezdeni.
Minőség a mennyiség felett
El kell tüntetnünk azt a gondolkodásmódot, miszerint ruháink eldobható és könnyen pótolható termékek. Aki 3€-ért vesz leárazáson egy trikót, valószínűleg úgy is fogja értékelni – egy olcsó darab, ami nem igényel odafigyelést, mert másnak amúgy sem kellett. A ruha legyen befektetés. Többet ér egy jó minőségű ruhadarab vétele, ami, bár megkérik az árát, tovább kitart. Ahogy Banner kisasszony is mondja a videójában: „Mi, fogyasztók megtanulhatjuk felismerni, értékelni és követelni a minőségi munkát. Ez egy kis gyakorlatot fog igényelni, mivel erről nem hallunk sokat - a cégeknek nem szándékuk, hogy emiatt aggódjunk.” Mielőtt gondolkodás nélkül a kasszához rohannál egy ruhadarabbal, ami megtetszett, vizsgáld meg. Nézd meg az anyag minőségét, hány százalékban tartalmaz szintetikus anyagokat (a bőröd is hálás lesz, ha inkább természetes anyagokból készült ruhákat fogsz hordani), illetve miként rakták össze a ruhát. Kivágtak egy elülső és hátulsó panelt meg két ujjat, hogy utána bárkire rámenjen, vagy figyelembe vették az emberi alakot, és egy kicsit formázták a szabást. Aki még jobban szeretne elmélyülni az elemzésben, figyelje meg az öltések hosszát - a kapkodva legyártott ruhákon nagyobbak lesznek az öltések, mivel gyorsan kellett dolgozni.
Nézd meg az üzlet weboldalát - a becsületes gyártók feltüntetik a termékeikkel kapcsolatos információkat. Mekkora mennyiségben termel az adott cég? Havonta új kollekcióval áll elő, ami minden színben és méretben kapható, vagy kevesebb terméke van, amik végül el is fogynak? Végül próbáld meg kiszámolni, hányszor fér bele az átlagos órabér az árba - szerinted az elég óra ahhoz, hogy egy ilyen ruhát meg lehessen csinálni?
Gondoskodj a meglévő ruháidról
Bármelyik 19. századi varró kézikönyv a legnagyobb hangsúlyt a karbantartásra helyezi. A textília értékes volt, ezért egy elhanyagolt ruha egyszerűen pazarlásnak minősült. Mindenki tudott varrni, legalább annyira, hogy a ruháikon keletkezett hibákat kijavítsák.Mára megváltozott a varrásról kialakított vélemény, miszerint az kifinomult női munka. Hát nem. Ez is csak egy kézi munka, ami tervezést és némi odafigyelést igényel. A varrásnak mindenkinél egy alap képességnek kéne lennie (egyes országok hadseregeiben még ma is külön elvárás), legyen szó arról, hogy beszeded a mosásban kinyúlt nadrág derekát, vagy egy nagyobb zsebet varrsz a nadrágodba/szoknyádba. Eláll? Alakítsd át. Jól állt, de már elhordtad? Vágd fel a szegés mentén, rajzold le, és már kész is a szabásmintád egy új darabhoz.
Az ép ruhákra is oda kell figyelni, nem hiába tüntetik fel minden darabon, mily módon kell róluk gondoskodni (és nem, nem az „add oda anyádnak, ő úgyis tudja”-mentalitással kell hozzá viszonyulni, tessék szépen megtanulni!). Fontos, hogy odafigyeljünk a mosásnál, mert a mi korunkban sajnos ez is megváltozott. Régen az öltözék egyik legfontosabb eleme az alsóing, idegen szóval chemise hordása volt, amit mára majdnem teljesen elhagytunk. Ez az egyszerű, főleg lenvászonból készült ruhadarab közvetlenül érintkezett a testtel, ezzel megóvva a felsőruhákat az izzadságtól. A felsőruhákkal ellentétben ezt a darabot rendszeresen mosták. Mára a férfi és női alsóneműk egyaránt „összementek”, a védőréteg hiányában az egyre gyakrabban mosott ruháink gyorsabban elhasználódnak. Sokat segít, ha kifordítva mosod őket, így egyrészt megvéded a külső réteget a kopástól, másrészt alaposabb tisztítást kap az a fele, amelyik a testeddel érintkezett.
Légy időutazó
Nem a szó szoros értelmében (sajnos…). Túrd fel a szüleid és nagyszüleid félretett ruháit és alakítsd át a saját ízlésed szerint! Szedd be a derekát, vedd ki a válltömést, alakítsd át az ujját…végtelen lehetőség áll rendelkezésedre. Építsd ki a saját stílusod, ami a tömeggel ellentétben nem az üzletláncok állandó változásaitól fog függeni. Légy egyedi és ami még fontosabb, légy környezettudatos!
Források:
Bernadette Banner videója: https://youtu.be/J80J4oaGVnY
https://www.fastcompany.com/90311509/we-have-to-fix-fashion-if-we-want-to-survive-the-next-century