Mosódió, vadgesztenye, borostyán – Így használd!

Ódzkodunk mindentől, ami új. Szeretünk elkényelmesedni, nem törődni semmivel, a környezetünket figyelmen kívül hagyni, és csak dőzsölni abban a langyos vízben, amiben évek óta mozgunk.

Aztán kigyullad Amazónia.

Megosztom valamelyik (ha nem mindegyik) szociális média platformomon, olyan hashtaggel, hogy #prayforamazonia (fontos, hogy minden ismerősöm lássa, hogy észleltem a jelenséget, és engem is megvisel).

Aztán elmegyek bevásárolni, mindent külön nejlonzacskóba teszek, kérek vagy két táskát a cuccaim elcipeléséhez, és hazaérve beteszem a többi közé.

Ahogy kezdtem szépen lassan felébredni, és eloszlatni a szemeim elől a pazarló ködöt, egyre inkább odafigyeltem, hogy mit veszek (honnan érkezik az adott termék, hogy van csomagolva, és megnézni, hogy ez az e az a mennyiség, amire szükségem van, és nem fogom e a felét kidobni), hogyan viszem haza, otthon hogyan tárolom, hányféleképpen tudom felhasználni, és hogyan tudom majd újrahasznosítani, illetve a legkörnyezetbarátabb módon megszabadulni tőle.

A mosásnál sincs ez másként, a kényelemre törekszünk. Mosson ki gyorsan, legyen nagyon illatos. Ahelyett, hogy kilógatnánk néhány órára a szárítókötélre, hogy a napon majd megszárad. Veszünk rá egy külön gépet, és a folyamat máris lerövidül: bedobom, beleöntöm vagy beleszórom, kiveszem, beteszem, átrakom, kiszedem, felveszem. Közben mellőzve a tényt, hogy mennyi vegyszert hordunk magunkon, juttatunk a vízkészletünkbe egyetlen mosással.

Elkezdtem utánajárni, hogy milyen alternatívát találok a mosószerek helyettesítésére.

Végül három találatra szűkítettem a keresésem eredményét.

Mosódió, vadgesztenye, borostyán.

Ami közös bennük, hogy mindegyiknek magas a szaponin tartalma. A szaponin egy olyan természetes anyag, amely meleg víz hatására oldódik, rázáskor habzik. (Ebből származtathatóak a mai mosó-, tisztítószerek.)

Sok helyen olvastam a mosódiót, amelynek egyetlen hátránya részemről, hogy nálunk nem őshonos a szappanfa, így a dió szállítása több ezer kilométeres terhelést jelent a bolygónak. Ismét megjelent előttem a mérleg, ami a „hazai csomagolt” vagy a „külföldi környezetbarát”.

Tovább folytattam az internet böngészését, és rábukkantam a vadgesztenyére.

A mosás a vadgesztenyével sokkal jobb opciónak tűnt, aminek egyetlen hátránya, hogy szezonális, ám gyűjthető, tárolható. Tehát, ha jó előre tervezünk vele, akkor simán el tudunk raktározni belőle egy nagyobb mennyiséget.

A vadgesztenye belsejét, amit az ehető verziójánál megennél, négyfelé vágod és tíz percig forralod. Egy 0,5 literes üveghez én 8-9 gesztenyét negyedeltem fel, és utána ennek levét (barnás, sűrű, már-már zselés folyadék) palackoztam. Négy decit öntöttem a mosógép dobjába, egyet pedig a mosószertartályba. Az öblítőt ecettel és néhány csepp illóolajjal helyettesítettem.

A végeredmény olyan volt, amilyenre számítottam, tiszta és illatos ruhák. Aztán kipróbáltam a reklámokból ismert „makacsabb foltokhoz” is. Ezek közül volt, amivel sikerült megbirkóznia, de volt olyan is, aminél ott maradt a folt. A mindennapi „néhányszor volt rajtam, de kimosnám” ruhák tisztítására tökéletesen megfelel.

A borostyános verziónak már nagy reményekkel álltam neki. Szedtem a 8-10 nagyobb borostyánlevelet (minél nagyobb, zöldebb, annál magasabb a szaponin tartalma – állítólag). Apró darabokra vágtam a leveleket, és egy használaton kívüli zokniba dobtam, aminek bekötöttem a száját, és a ruhákkal, ecet+illóolaj kombinációval a mosógépbe dobtam.

A vadgesztenyéhez hasonlóan a végeredmény tökéletes tisztaság volt, ám a fűfolt ott maradt a nadrágomon.

Összességében mindkét módszerrel nagyon meg voltam elégedve, könnyű mosásokra kiváló mindkét opció, minden másra pedig ott a marhaepe szappan.