G mellett a V
Írta: Éliáš Dominika
A piros hatlábú
A buszos szabályoknak eleget téve a csintalan egyetemisták a hátsó üléseket foglalták el a buszban / ezért nem is értem hogyan kerültem én oda/. Ebben a felállásban indultunk el Pozsonyból Budapestre. A jókedvet nem felejtettük otthon. Így ő lett a bűnbaka annak, hogy 3 órába telt a kerekeknek, míg megérkezedtek a szállásig.
Három csillag a táblán
A pozitív csalódás élményet nyújtotta az álmaink helye. Kiskirálylányoknak, kiskirályoknak éreztük magunkat a reneszánsz stílusú hotelben. A svédasztalos reggeli fenséges volt . A pozitív csalódás négyzete pedig a lift, hisz annak köszönhetően nem esett le a korona a fejünkről, ha a lépcsőzésről lett volna szó.
Nem kötelezően kötelező
Mint minden ember, mi is iszonyogtunk a kötelező programok látogatásától. A passzív virtusunk előtört, ami azt jelenti, hogy azonnal negatívan álltunk hozzá a kötelező programokhoz. A tévedni emberi dolog szólás értelmet nyert már az első esemény után. Most nem a hajó kirándulást szeretném kiemelni, hisz azt nem nehéz elhinni, hogy szerettük. Személy szerint az október 22-én elhangzott beszéd tetszett a legjobban, amit a Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József mondott. Még mindig előttem van az a mondata, mikor megkérte az ott ülőket, hogy aki vele tartott ’56-ban emelje fel a kezét. A szemeim kápráztak, a lelkem örült,hogy személyesen is láthattam ezeket az embereket.
Tenger a kabátokon
Égő fáklya, tisztelet, dermesztő szél, éneklő száj, átlátszó eső jellemezte a felvonulás útját. Kezdetben nagyon örültem, hogy a színtelen esőcsepp foltot hagy a kabátokon. Előidézte a forradalom hangulatát. Az esőcsepp nagytestvére megérkezett. A több ezer embert a nagytestvér sem tudta megállítani, hiába volt mindenki kabátján tenger. Mindenki tiszteletet akart adni az ’56-os bátor népnek.