Az anime helye a modern kultúrában
Kellő nyitottság mellett bárki azonosulni tud velük, és egyedül több évtizednyi kulturális sarkításnak és félreértésnek köszönhető az, hogy sokan a mai napig valamiféle mumust látnak a műfajban.
Kellő nyitottság mellett bárki azonosulni tud velük, és egyedül több évtizednyi kulturális sarkításnak és félreértésnek köszönhető az, hogy sokan a mai napig valamiféle mumust látnak a műfajban.
A Pixar ezzel szemben nem tragédiákra építi az érzelmi katarzist, hanem az optimizmusra. Ha belegondolunk, a stúdió szinte összes hírhedten könnyfacsaró jelenete valójában pozitív.
A történet elején felszínesen, előítéletesen bemutatott népek fokozatosan emberibbé válnak a mellékszereplőkön keresztül, a néző pedig Rayával együtt jön rá, hogy igazából mind egy hajóban eveznek.
Milyen vicces, nem? Ezek a sorozatok alapvetően az idősebb korosztályt akarják megszólítani, a legtöbben mégis kinövünk belőlük. Azért, mert idővel már nem elég az, hogy nevessünk a világ abszurditásán.
Lehet azt állítani, hogy a humor, a kreativitás vagy a látvány repítik ezeket a filmeket a bevételi listák élére, de ez csak a cukormáz.
Megfigyelhető, hogy a magyar nyelvben a „mese” és a „rajzfilm” gyakorlatilag szinonimák, ami tök érdekes, ugyanis pont ebben látom a probléma gyökerét. Sokunkat elsősorban gyerekkori emlékek fűznek a mesékhez.