Karanténversek
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
Várni kell
Várni kell a sötétre, várni kell a fényre. Sokszor várni kell a titokzatos éj csillagos egére.
A szoba
Szünös-szüntelen, erőtlen erőkkel csak tőmondataik kényszerébe gabalyodom,
Versválogatás
a számban van az emberek íze pedig ebben a bio világban én is vegán vagyok
Versválogatás II.
Sem csepergés, Sem csapás, Ébredező Rügyfakadás Kell!
Versválogatás I.
Vér vesz körül, Tengerré válik, Lelkem kinyílt, Porhadásig.
Versválogatás
Le akartam hozni a csillagokat, hogy lásd, mennyi csoda van ezen a világon. Ha kérted volna, mind a tiéd lehetne már.