(1998 – )
húsz meg kettő az annyi, mint huszonkettő. hm, ahhoz, hogy írjon, mondjuk elég fiatal, viszont ha belegondolunk, már leélte élete egynegyedét
Világtalan dallam
Ezek vagyunk, lyukas zsebek, Kipottyanunk, mint apró pénzérmék egymás mellett, másfelé gurulunk,
Védés (elmaradt)
megtudtam ellenben, hogy (túl) nagy hatással vannak rám a színek, vonalak és formák és, hogy örökké elkalandozva nem lehet dolgozatot írni – sem javítani.
Honvágy
a gázrózsa egyenletes kattogása a főtt étel szagától fáradt párafelhő az üveges ajtók nyikordulása meg az üvegteleneké
Kabát nagy zsebbel
egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak, hogy a zsebébe te is beleférj. és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel, magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol. kényelmes lesz, ne félj!
Két daru
Elmarad az örvény, elmarad a madár. A Távolba feszül át a fájdalom.
Állandó nélkül.
A végtelen forog, keresve mindig ragyog. Auróra Borealis rajta, a falon. Eonok telnek, csillagok halnak, hullanak. Templomod oszlopai a porba omlanak.
Versválogatás III.
Belépve kis szobádba A kabátod mellé akasszál Rakj körbe az albumokkal Amiket mellettem lapoztál
Versválogatás III.
sötét felhők közt gondolatébresztő békés leselkedő zavarja álmom
Zuhanó tündérnimfa
Tündér voltál egyszer, elemi jó kedvvel. Érzéki gyengédség; lényed férfi szemmel Szerelem-, halálvágy kettős Istennője, Életemlékezet ősi, igaz őre.