Karanténversek
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
már megbeszéltünk mindent én és a magányos magány már mennék túl a kapun vár rám a mindenség
De a karácsony azóta csak nyomul, bele az arcomba, bármilyen karácsonyi hangulat nélkül.
Egyre inkább úgy érzem, hogy az oktatás minősége romlik, s közben megérik bennem a kérdés: szolgálhatom-e majd olyan minőségű tudással a cseh- és szlovák erdészetet és erdőket…, ahogy elődeink tették, vagy a következő években csupán „online erdőmérnököket” faragnak belőlünk?
Rettentő káosz van minden körül, és senki nem tud semmit, vagy ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit, az lehet, egy óra elteltével megváltozik. Csalódott vagyok és felháborodott, hogy miért így kell kezelni a szituációt.
Augusztus végén költöztem ki Canterbury-be, Angliába, hogy szeptemberben itt kezdhessem a tanévet. Ebben sokan támogattak, de sokan féltettek is; “Mi lesz, ha történik valami, nem tudsz hazajutni és ottragadsz?”, kérdezték. Én csak legyintettem “Áh, mi a legrosszabb, ami történhet?” Úgy tűnik, erre a koronavírus a válasz.
Ha nem is az egész probléma alapja, de mindenképp olaj a tűzre, hogy a mozik többségét is látszólag mennyire hidegen hagyja az egyszerű tény, hogy filmekkel foglalkoznak.