Valami azonban már ekkor sem fekszik. (…) A kezdetben rokonszenves hangulat fokozatosan kiszárad, ahogy kategória követ kategóriát, beszéd beszédet, a néző pedig maga sem érti, miért nem alszik.
Egyszerre bámulatos és félelmetes, hogy ilyen mondvacsinált dolgokon áll vagy bukhat egy egész iparág jövője, és hogy az állandó „én csak egy ember vagyok, mégis mit tudnék tenni” hozzáállás mennyire téves.