Versválogatás I.

A magyar utcákon

Városom romjai közt könnyet hullajtok,
Hisz utcáiról már eltűntek a magyarok,
Szabadságért már nem csattognak kardok,
Hisz utcáiról már eltűntek a harcosok.

Magasztos város volt, most leomlott tornyok,
üres utcák, mozik, rétek, erdők, templomok,
királyi szőlővesszők, hordók, kárba ment borok.
Hisz utcáiról már eltűntek a magyarok.

Benőtt teraszok, vágányok, százéves mozdonyok,
Hamuval borított díszes kerti bútorok,
Többé már nem aktuális óriási gondok,
Hisz utcáiról már eltűntek a magyarok.

2020 nyara

vöröslik…

Vöröslik a fekete éjszaka,
Ordibál az esti zenekar,
Szikrát pattint a légi feszültség,
Összeomlik az álom és a perc,
Mely később állt volna meg.

Vöröslik a szürke útpadka,
Megkarcolták az égi éjszakát,
Elhalkul a biciklicsengő,
S pár szellem ilyenkor visszajár,
Majd éjszakai életet improvizál.

Vöröslik az eloltatlan láng,
Dugulnak az üres utcák,
Fénytől árad a feszültség,
Elállnak a halott leheletek,
Az eszmélet elszáll mindenhonnét.

Vöröslik a vér és az agy,
Elhűlt a melegség, beállt a fagy,
Sötét már az állati szív,
A tüdő csak hamut szív,
És vöröslik egy holnap, mi nem hív…

2022.02.26.

Szilánk

Fel-le járva este a szobámban,
Egy szempillantás alatt megláttam:
Lelkembe néző két szemcső,
Amitől elvesztem minden erőm.
Fülemen át törte össze lelki gerincem,
Föld lehúzott, nincs senki, ki segítsen.

Szavaitól fogyott a fegyvere tára,
Nem kímélt, vadászott a pokol kutyája,
Testemről a bőr egyre csak fogyott,
Éltetőmet kifacsarta, mint egy rongyot.
Mosolygott. De kifogyott a töltényből,
És már nem tudtam félni az öléstől.

Düh tüze táplálta gyúlt szikrámat,
Feltápászkodva, szemem könnybe lábadt,
És minden felé megtett lépésemben
Egy-egy ballépésemet újjáéltem,
Míg minden ujjamat egymásra nem hajtva,
Le nem győztem, s láttam őt meghalva.

Testem cseppjei vöröslöttek a kövön,
De Ő sehol, nem volt igaz öröm.
Szilánkokkal teli volt mindkét kezem,
Melyek ezüstként csillogtak a fényben,
Mert igazából sosem harcoltam mással,
Csak a tükörbe zárt igazsággal.

2021.02.21-22.

Kirekesztett valóság

Tartós támaszt mi jelent?
Átélni és értékelni a jelent?
Vagy talán egy élőt találni,
Kiért mindig szeretettel szoktál tenni?

Kérdések, mikre nem jönnek a válaszok,
Kérdeznek, és egy tömegben csendben állok,
Mert mikor ugyebár, ha nem mondok semmit,
A ki nem mondott szóval nem bánthatok senkit.

Némaság zajában nem tudok tovább lenni,
Állj fel! Szólj! Vagy hagyj még élni!
Nem leszek bábja ördögi játékodnak,
Akkor sem, ha boldogító démonok támadnak.

Úgy élni, mint egy elhunyt, nem lehetséges,
Sokáig hinnem neked nem egészséges,
Mert ártalom a fájdalom, mit okozol,
S elérhetetlen cél-reményként burjánzol.

Néha egy hírnek hinni hihetetlen válasz,
Ezért képzelet és valóság közt válassz,
Tény, szinte sohasem az igazi a jó,
De képzeletben élni nem nekem való.

Ez lehet, hogy most értelmetlen nekem.
Határozottan felelek, azt mondom, nem!
Mert szerethetek képzelve boldog lenni,
Ha életet élem, fájdalmakkal teli.

2020

Tűzben elégő régi szavak

Egy éjszakán, ahol Te is ott voltál,
Láttam, ahogy múltunkkal hamuvá foszlottál.
Szívemet azóta tölti be nyugalom,
Mióta már nem a múltat kutatom.

Láttam, hogy szomorúságom leírt nyoma,
A tűz lángjai között veszik oda,
Ahogy a régmúlt idők lenyomata,
Többé már jövőmet nem bolygathatja.

2020 ősze

Megölelhetnélek?

Annyi év után, még mindig ott ébredek,
Hol este ezer színben látom az eget.
Hol mutatnám neked a Göncölszekeret,
Amíg dallamodra álomba révedek.

Annyi év után, még mindig ott ébredek,
Hol türelmemmel nem hiszem, hogy tévedek.
A százéves tölgynél azóta is várok,
S a sötétben meteoresőt bámulok.

Annyi év után, még mindig ott ébredek,
Ahol nélküled minden nap eltévedek,
Mivel már nem tudsz engem figyelmeztetni,
Ha valaki hátamba kést akar döfni.

Annyi év után, még mindig ott ébredek,
Hol létezésedben túl sokszor kétkedek.
Olyan vagy, mint tölgyfa virágjának szirma,
Elszállsz, amikor mindenki visszavárna.

Annyi év után, még mindig ott ébredek,
Ahol minden reggel hagyok neked helyet.
Reggelinél plusz egy főnek megterítek,
Cserébe esetleg megölelhetnélek?

2021.02.12.