Világtalan dallam

Minden ütemhangsúlyos vers,
minden dallam, ami nem is feltétlen tiszta,
Mindből mégis az kapaszkodik belém,
hogy mennyire nem akartál vissza
az életedbe rohannak az érzések fejjel a falnak,
s az sikít bennem, hogy engem elevenen
falnak fel vérző sebek,
Ezek vagyunk, lyukas zsebek,
Kipottyanunk, mint apró pénzérmék egymás mellett,
másfelé gurulunk,
Nekünk más kellett,
Külön és külön,
Magyarázat nélkül hagyott nemértemek
sebesen száguldanak át a fülön,
Ahogy be, úgy ki is,
Nem hallok, s te nem beszélsz,
Minden, ami volt képregény magány,
Kis részletekben befejezetlen a múlt,
S minden lecsorgó könnycsepp
az arcom vonalán lángra gyúlt,
már nem érted,
Én pedig nem értem,
hogy lehet bántani azt, ki számodra fontos,
az én eszem nem érti, miért nem páros,
ha gondOsan SzellemÜl a hiány,
Kopik a lidérc, ami bennem segítségért kiáll(t),
Boldognak lenni magaddal,
Így verődik vissza az élet egy tiszta lappal,
Néhol talán foltos,
ezek, amik hozzámadtak,
Szebbé olvaszt, amit túlélsz,
Szebbé takar az ölelés,
S szebbé szeret az, amiben
az eszed helyett a szíveddel zenélsz,
Dallamtalan világ,
Világtalan dallam