Vajon engem?
Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek, tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek, Szóval most itt toporgok a küszöbödön,
Csendesebben! Mert nem hallom, ahogy érzek, tudom, hogy még egyet előbbre lépni vétek, Szóval most itt toporgok a küszöbödön,
Nem kellett látni semmit ahhoz, hogy tudjam, ott szállnak valahol fölöttem, és megvitatják a múltat, a jövőt – és talán meg is fejtik azt, nem úgy, mint az emberek.
Azzal, hogy szép és kívánatos nőként festették le, a korabeli társadalom szemében legitimizálták magát a tettet is. Hisz ki tudna ellenállni egy ilyen érzéki nőnek?
…a lélek zugait tárja fel olyan alapossággal, hogy nehéz nem félrenézni zavarunkban és szégyenünkben.