Kabát nagy zsebbel

szeretem a nagyzsebű kabátokat.
az öblös, mély, cipzártalan zsebeket,
amikben kényelmesen elfér a kezem
és sok minden más is.
szobakulcs, bérlet, használt és használatlan zsebkendő,
telefon, bevásárlólista, kallódó csatok és hajgumik,
egyszóval minden, aminek el kell férnie,
hogy ne a hátizsákban turkáljak idétlenkedve utánuk,
elfér benne minden, ami kell – téged kivéve.

egyszer varratok egy olyan kabátot magamnak,
hogy a zsebébe te is beleférj.
és akkor majd mindig velem leszel, nálam leszel,
magammal viszlek mindenhova, a zsebemben utazol.
kényelmes lesz, ne félj!
és unatkozni sem fogsz ott bent a sötétben, mert
mindig kiveszlek majd, megmutatom, mit vásárolok,
megkérdezem, szerinted brokkolit vegyünk-e vagy karfiolt,
hát brokkolit, persze, hogy brokkolit!
hisz a karfiol büdös, amikor fő, vagyis nem büdös,
dehogy büdös, egy étel nem lehet büdös,
csak én nem szeretem az illatát.
figyelmeztetsz, hogy ne burgonyaszirmot vegyek,
hanem gyümölcsöt inkább, az jobbat tesz a bőrömnek,
ami most érzékenyebb, mert meg fog jönni,
és ilyenkor amúgy is kívánós vagyok.

kivennélek akkor is, ha hiányoznál, vagy ha rossz kedvem lenne,
az ölembe ültetnélek, játszanék veled,
vagy a vállamra tennélek, ahol a nyakamat csiklandoznád, cirógatnád,
csókolgatnád, ahol a legjobban szeretem.

ha ez a kabát elkopna, a nagy zsebe kilyukadna,
te varrnál nekem másikat.

Anna Pogossova: Givenchy coat in the sky