Félbeszakadt párbeszéd, sértett akadémikusok

Az egész akadémiai közösséget felbolygatta az új, most tárcaközi egyeztetésre bocsátott felsőoktatási törvény. A törvénymódosítási javaslatot még tavasszal terjesztette elő az oktatásügyi minisztérium, amely egyöntetű tiltakozást váltott ki a Szlovák Rektori Konferencia (SRK), a Felsőoktatási Tanács (RVŠ) és a Szlovákiai Egyetemi Diákönkormányzatok Szövetsége (ŠRVŠ) részéről. Akkor számos felsőoktatási intézmény csatlakozott az online megrendezett tüntetéssorozathoz, amely keretén belül kifejezték aggályaikat, és elutasították a tervezet egyes pontjait. Erre válaszul a minisztérium létrehozott egy munkacsoportot, amelybe meghívták a felsőoktatási szervezetek képviselőit is, és megvitatták az új törvény kérdéses pontjait. Viszont a tárgyalások eredményét a továbbiakban senki sem tolmácsolta a minisztérium részéről, nem volt egyértelmű, hogy a kifogásolt részeket hajlandók-e módosítani, az elhangzott javaslatokat pedig beveszik-e az új törvénybe. Ezután a minisztérium és az akadémiai képviselők között teljesen megszűnt a párbeszéd. Pár héttel ezelőtt nagy meglepetésre a minisztérium az eredeti formájában bocsátotta tárcaközi egyeztetésre a javaslatot, sőt további, eddig nem látott pontokkal bővítette azt. Ez végleg felborzolta a kedélyeket. Marek Števček, a pozsonyi Comenius Egyetem rektora a diákságnak címzett levelében azt írta, ezzel a lépéssel a minisztérium végleg elveszítette az egyetem vezetőségének a bizalmát, a Felsőoktatási Tanács pedig egyenesen követeli az oktatási miniszter lemondását. A minisztérium szerint ez a követelés teljesen abszurd és alaptalan, ők állítják, a törvénymódosításról már másfél éve tárgyalnak, megvádolták az egyetemi vezetőket, hogy nem nyitottak a változásra.

A törvénymódosítási javaslat legnagyobb vitát kiváltott pontja a felsőoktatási intézmények igazgatási struktúráját kívánja átformálni, mégpedig ún. felügyelő tanácsok létrehozásával, amelyek az akadémiai szenátussal együtt vezetnék az intézményt. Csakhogy az említett testület tagjainak felét az oktatásügyi minisztérium jelöltjei alkotnák. Ezáltal viszont a szenátus elveszítené eddigi önállóságát, a felügyelő tanács által megválasztott és annak alárendelt rektor pedig egy politikai bábfigurává válna. Az egyetemek értelmezésében a törvény valójában megszünteti az 1989-től fennálló felsőoktatási autonómiát. Érvelésükben rámutatnak, hogy például ha a jövőben egy szélsőséges párt kezébe kerülne az oktatási tárca, az a főiskolákra és egyetemekre nézve hatalmas veszélyekkel járna. Bár jelenleg ez a kockázat nem valós, egy törvénynek a legkisebb mértékben sem szabadna hozzájárulnia egy ilyen veszély elméleti lehetőségéhez sem. A felsőoktatási vezetők felhívták a figyelmet arra, hogy politikusaink rövid távú, önös érdekei félő, hogy nem összeegyeztethetőek az oktatás színvonalának hosszú távú fejlődésével. Az egyetemi vagyon politikusok által való kezelése sem hangzik kecsegtetően az elmúlt harminc év tapasztalatait figyelembe véve.

A jelenlegi törvénymódosítás a szlovák felsőoktatást hivatott megreformálni, azonban nem teljesen egyértelmű, hogy hogyan orvosolná a ténylegesen fennálló problémákat. A szlovák felsőoktatás legégetőbb problémái között listavezető az évek óta tartó alulfinanszírozás, amely nemcsak folyamatos gyakorlati nélkülözéssel jár – hogy alapvető példákat említsünk, elég egy pillantást vetni az intézmények épületeire, tantermeire, felszereltségére és nem utolsó sorban a szégyenletes állapotban lévő egyetemi kollégiumokra –, hanem a tudományos kutatómunkát és az akadémiai projekttevékenységet is ellehetetleníti. Ezek fényében nem meglepő, hogy hazai diákok tömege tanul külföldi egyetemeken. Megemlítendő, hogy a felsőoktatás finanszírozásának mértékében a szomszédos országokhoz képest eddig is sereghajtók voltunk.  Ebből a szempontból az új törvénybe foglalt, teljesítményalapú finanszírozás első pillantásra akár jónak is tűnhet, hiszen Szlovákiában kínosan sok a főiskola és az egyetem, ezek némelyikén valóban megkérdőjelezhető a színvonal. Az új jutalmazási modell azonban valójában rögtön csökkentené az állami támogatás mértékét, amely a következő évre nézve például 28 millió euróval kevesebb dotációt jelent. Felmerül a kérdés, hogy ez pontosan hogyan és mivel járulna hozzá a fejlődéshez. Az állami támogatás csökkentése a túl sok felsőoktatási intézmény problémáját nem célozza közvetlenül, mi több, gyanítható, hogy az anyagiak további megvonása csak további színvonalbeli hanyatlást eredményezne.

Az elmúlt évek pozitív változásának számít, hogy egyes intézmények igyekeznek aktívan bevonni a hallgatókat az irányításba és a döntéshozatal folyamatába. Például a kari diákönkormányzatok az akadémiai szenátus szerves részét képezik, ők képviselik a diákság hangját a vezetői üléseken. Ezért különböző egyetemek diáktanácsai is kifejezték aggodalmaikat, hiszen a felügyelő tanácsok bevezetésével ők is elveszítenék jelenlegi pozíciójukat, így a diákság az egyetemi döntéshozatal peremére szorulna. A Szlovákiai Egyetemi Diákönkormányzatok Szövetsége (SRVŠ) kéri a minisztériumot, hogy őket se hagyják ki a reformfolyamatokból, hiszen az egyetemisták saját bőrükön tapasztalják az oktatási rendszer hiányosságait. Branislav Gröhling (SAS) oktatási miniszter állítja, a diákság véleménye fontos szempont volt a tervezet összeállítása során, ám az egyes diákönkormányzatok cáfolják, hogy bármiféle párbeszédre sor került volna.

A miniszter Facebook-posztjában elmondta, hogy eleinte minden reform ellenkezést vált ki, ez természetes, majd reagált néhány vitatott pontra. Véleménye szerint alaptalan a felügyelőtanács és az egyetemek átpolitizálásától való félelem, hiszen csak a tanács felét alkotnák „külsős” képviselők, a rektorválasztás során pedig a minisztérium által jelölt személyek csupán az összes szavazat 10%-át alkotnák, így lehetetlen, hogy a rektor egy politikailag alárendelt személy legyen. Szerinte a fejlődés kulcsa, hogy az egyetemek jobban nyissanak a külvilág felé. Úgy véli, addig nem lehet változást elérni, amíg csak az intézmény alkalmazottjai választják a rektort és a dékánt, hiszen ők gyakran nem állítanak magasabb elvárásokat és követelményeket irányukba. Továbbá nemzetközi statisztikákra, más nyugati országokban is bevált modellekre hivatkozik, nyomatékosítja, hogy ezeket a módosításokat nem egyik napról a másikra találták ki, hanem neves szakértők javaslatait figyelembe véve.
Ahogy a volt miniszterelnök, Iveta Radičová (jelenleg a Páneurópai Főiskola dékánja) a Denník N-nek adott interjúban kifejtette, a nyugati országok egyetemeinek működésében a felügyelő tanácsok kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és teljesen normális, hogy az egyem irányításában külsős személyek is részt vesznek, azonban egy „defektes demokráciában” érthető a testület átpolitizálásától való félelem. Szerinte ez viszont a törvény által szabályozva könnyen kikerülhető lenne. Úgy gondolja, inadekvát az egyes rektorok reakciója és a törvénymódosítás teljes elutasítása.  

Miközben a politikusok többsége támogatni látszik a törvénymódosítást, a felsőoktatási szervezetek november 16-án utcára vonulnak az „egyetemek szabadságáért”. A nyilvános tüntetés dátuma szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen egy nappal a bársonyos forradalom 32. évfordulója előtt kerül megrendezésre. Az esemény szervezői a pozsonyi Comenius Egyetem (UK), a Szlovák Műszaki Egyetem (STU), a Felsőoktatási Tanács (RVŠ) és a Szlovákiai Egyetemi Diákönkormányzatok Szövetsége (ŠRVŠ). Országszerte további egyetemek és szervezetek is támogatják a rendezvényt. A szervezők követelik a törvénymódosítás visszavonását, a párbeszéd újbóli megnyitását és egy közös tárgyalásokon alapuló, valós problémákra reflektáló reform kidolgozását.