Két daru

Ülök a parton, a Duna-parton.
Egyedül a lelkem tartom a víztükör felett.
Két daru és egy ág együttesébe
itt, most
belerévedek.

Vadít a szél.
Hajtást tép ki gyökerestől,
s fájdalomtól sistergő
betonlapra
fektet.

Sirály száll a
kristályos víztükör felett.
Kering, mint bódult,
bújának örvényére
vár.

Ülök a parton, a Duna-parton.
Egyedül a lelked tartom a víztükör felett.

Ni, ma tiszta ez a
Tenger.
Csónak szel át
a határokon.
Elmarad az örvény,
elmarad a madár. A
Távolba feszül át
a fájdalom.

Ülünk a parton, a Duna parton.
Egyedül a lelked tart engem
a víztükör felett.
Két daru meg a csengő magány,
minek messzeségébe
ott, akkor
elképzeltelek.