Környezettudatosság: A DH-s lányok válaszolnak

„Új év, új én.” Az óévet magunk mögött hagyva az új év hajnalán akaratlanul is összegezzük az évet. Ilyenkor átgondoljuk, hogy mit csináltunk jól, mit kevésbé jól, és hogy tudnánk rajta javítani. És akkor bevillan. Itt az új év, ideje változtatni! A kultúránkba van kódolva, hogy ha változást szeretnénk az életünkben, azt csak újévkor (de legfeljebb januárban) kell elkezdeni. Ilyenkor elképzeljük, hogy minden más lesz, csettintésre változtatunk a szokásainkon, és a kitartásunknak hála, ez az év a mi évünk lesz. Kicsit más, kicsit jobb, kicsit tudatosabb, kicsit vékonyabb, kicsit olvasottabb, kicsit sportosabb, kicsit egészségesebb, kicsit kevesebb cigi és több idő a családdal, kevesebb a telefonunkkal.

Ugye nektek is ismerős ígéretek ezek?

Újév egyik legnépszerűbb fogadalma, a „tudatosabb leszek”. Ez magába foglalja a kevesebb szeméttermelést, a szelektálást, vegyszerek mellőzését és a pazarlás minimalizálását is. A kezdeti motiváció néhány sikertelen próbálkozás után alábbhagy, és legyintve letudjuk, hogy „majd jövőre”. A zero waste/low waste életstílus útja rögös, odafigyelést igényel, de korántsem lehetetlen, és talán az egyetlen járható. Ahhoz, hogy a tudatosság ne teher és ne csak egy állapot legyen, hanem életmódunkká váljon, elengedhetetlen, hogy tanuljunk, informálódjunk és ezeket minél hitelesebb forrásokból tegyük. Ezen fogadalom betartásában szeretnénk nektek segíteni a frissen induló cikksorozatunkban. Olyan inspiráló nőket kerestem cikkem megírásához, akik rengeteg tippet, trükköt, praktikát tanítottak nekem, és tapasztalataikra hallgatva az életem részévé vált a tudatosság.

Cikksorozatunkban Csillával, Petrával, Orsival, Zsófival, Emesével és Emmával beszélgetünk majd a személyes higiéniáról zero waste vonatkozásban, vegyszermentes háztartásokról és olyan trükkökről, amelyek az életmódváltás útján segítették őket, és nektek is hasznosak lehetnek.

A sorozat első részében a hogyan kezdődött és a motiválás játsza a főszerepet, hogy kézzelfoghatóbbá tegyük, hogy van értelme, megéri csinálni, és minden apró siker csak előre visz majd.

1.) Miért döntöttetek a zero waste vagy low waste életmód mellett, rögtön átálltatok, vagy lépésenként haladtatok?

Emese: Eleve egy viszonylag környezetbarát háztartásba születtem bele (pl. konyhakert, komposztáló, szelektív szemétgyűjtés, tyúkok az udvaron, heti egyszeri húsfogyasztás, stb. alap dolgoknak számítottak mindig is), így nem volt nehéz további lépéseket megtennem a zero waste életmód felé. Lépésenként haladok. Néha nagyobb, néha kisebb az a bizonyos lépés, de csakis előre haladok.

Csilla: Mindig szerettem a természetet, számomra fájó látni, hogyan tesszük tönkre ezt a csodás világot. Ez vitt rá arra, hogy tudatosabban éljek, s legalább a saját környezetemet óvjam kicsit a káros hatásoktól. A zero waste-től még távol érzem magam, de ez korántsem tántorít el. Kis lépésekben haladok, viszont nem érzem úgy, hogy ezzel baj lenne, hiszen még mindig jobb, mint egyhelyben álldogálni és nem tenni semmit.

Petra: Körülbelül 2 évvel ezelőtt jutott el hozzám a ZW fogalma, gondolata. Akkor még gyerekcipőben járt ez a téma, ennek ellenére már akkor is sok ismerősömet foglalkoztatta a hulladékmentesség. Eleinte meghökkenve tapasztaltam, mekkora az ökológiai lábnyomom, majd minél több információ jutott a birtokomba, annál jobban elkezdtem szorongani emiatt. Tudtam, hogy változtatnom kell, ezért beleástam magam a ZW rejtelmeibe. A környezetvédelem tanulásának a folyamata a mai napig tart. Nyitott vagyok minden környezettudatos alternatívára, ezekkel örömmel kísérletezem. Kis lépésekben haladok. Amikor már sikerül egy alternatívát beillesztenem a hétköznapokba, akkor egy új dologgal próbálkozok. Egyetemistaként és kollégistaként úgy gondolom, hogy a teljes átállás csak akkor fog bekövetkezni, ha saját háztartásban élek majd.

Zsófi: A környezetem kímélése mindig is fontos volt számomra, ezért döntöttem úgy, hogy fokozatosan beépítem a mindennapjaimba a környezettudatosságot. Legelőször középiskolás koromban hallottam bővebben a ZW életmódról, viszont jobban akkor kezdtem vele foglalkozni, amikor főiskolás lettem. Sokat olvastam arról, hogy mások hogyan kezdték, min változtattak elsőként. Én annak a híve vagyok, hogy lassan, de biztosan.

Emma: Kiskorom óta fontosnak tartom a környezetvédelmet, már alapiskolában is aktívan foglalkoztatott a téma. Nem volt kérdés, hogy mindent újrahasznosítottam, amit lehetett. Aztán mikor idősebb lettem, ráébredtem, hogy manapság az újrahasznosítás már kevés. Minél inkább beleástam magam a témába, annál tagadhatatlanabbá vált, hogy az a legelfogadhatóbb út, ahol a legkevesebb szemetet termeljük.

2.) Honnan informálódtok, kik inspirálnak titeket?

Emese: Információt az internetről, valamint a környezetemben élő emberektől gyűjtöttem. Brigádoztam eladóként 4 évig a közeli szupermarketben. Akkor döbbentem rá még inkább, hogy mekkora pazarlás megy a világban, és mennyi szemét keletkezik csak a csomagolások által. Sajnos ez sok embert nem érdekel, hiszen csak a saját kényelmük a fontos. Eldöntöttem, hogy ezután még jobban odafigyelek a környezettudatosságra, mert nem szeretnék hozzájárulni bolygónk pusztításához.

Emma: Nincs kimondottan példaképem, aki vezetne ezen az úton. Rengeteg tippet találni az interneten. Sokszor a „régi idők” inspirálnak, és visszatérek a „nagyi-féle” technikákhoz.

Petra: Antal Éva, ismertebb „nevén” Vászonzsákoslány az, akitől első perctől kezdve informálódok és rengeteget tanulok. A baráti társaságomban szinte már természetes, hogy mindenki törekszik a környezettudatosságra, ezért rendszeresen megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.

Csilla: Engem teljes mértékben a környezetem inspirált: a nővérem, a barátnőim, akik nagyjából velem egy időben találtak rá erre az életvitelre. Nagy hatással vannak rám Touati Karen videói is, illetve az általa ajánlott videók. A tapasztalatcsere az egyik legfontosabb dolog ebben az egészben, megbeszélni egymással, ki hol mit mennyiért vett, esetleg miből készített alternatívát egyes dolgokra. Rengeteget tanulhatunk egymástól.

Zsófi: Elsősorban az segít, hogy a környezetemben olyan személyekkel vagyok körülvéve, akiket szintén foglalkoztat ez a téma, így megosztjuk egymással, hogy kinek mi jött be, honnan van vagy hogyan készítette. Manapság már egyre többen foglalkoznak ezzel az életmóddal, ezáltal könnyebben inspirálódok másoktól. Akiket rendszeresen követek, az Touati Karen és Antal Éva, aliasz Vászonzsákoslány. Nagyon sok új dolgot, terméket megismerhettem általuk, illetve a tapasztalataikkal is gazdagodhattam.

3.) Kiemelnétek a zero waste/low waste életmód pozitívumait és negatívumait? Jár lemondásokkal?

Emese: Csak elhatározás kell, és máris nem tűnik nehéznek low waste üzemmódba kapcsolni. Nem mondom, hogy nem jár nélkülözésekkel, de a tudat, hogy egy nemes célt szolgálsz, segít átlendülni az egyes akadályokon. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a ZW, aminek nagyon örülök, de véleményem szerint sajnos még mindig nem elég elterjedt. Szomorú azt látni, hogy van, akit egész egyszerűen nem érdekel a téma. Sőt, képes érvelni ellene és vitába szállni veled. 

Zsófi: A jó oldala számomra az, hogy ha keveset is, de hozzájárulok ahhoz, hogy a Föld kevésbé legyen szennyezett, és ez boldoggá tesz. Negatívumként azt tudnám kiemelni, hogy vannak termékek, amelyek nem pénztárcabarátok, így fel sem keltik az emberek érdeklődését, persze mindenre van más alternatíva, és akár otthon is el lehet készíteni. Úgy gondolom, hogy ne akarjuk rögtön világot váltani, és beszerezni mindent. Először is gondoljuk át, hogy a mindennapjainkban mi mindenen lehetne változtatni. Mindenképp csak olyan használati eszközöket cseréljünk le, amiket örömmel fogunk használni, és nem lesz kényszer számunkra.

Csilla: Szerintem az egyik legjobb dolog, ami az első lépés óta történt velem, hogy fokozatosan egyre jobban megismerem magam. Minden egyes kilépés a komfortzónámból egy lépés magam felé, bármennyire is furán hangzik ez. Rossz oldala számomra az, hogy eleinte költséges volt kiismerni magam ebben a világban. Ennek ellenére úgy látom, hosszútávon mindenképp megéri a befektetést.

Emma: Azt hiszem, a legfontosabb, amit tanultam, az az alázat. Milyen pici része vagyok ennek a nagy világnak, mégis a mindennapi döntéseim hatással vannak rá. Természetesen jár lemondásokkal, de az eredmény abszolút kárpótol.

Petra: Véleményem szerint csak olyan alternatívákat alkalmazzunk, amelyek összeegyeztethetők a mindennapi életünkkel, és nem terhelik a pénztárcánkat sem. Ha bizonyos dolgoknak a lecserélése nem okoz örömet nekünk, akkor ne váltsunk. Nagyon fontos, hogy ne teherként éljük meg ezt a folyamatot. Mindeközben tartsuk szem előtt, hogy az apró változtatásokért is kapnánk egy hatalmas ölelést a bolygónktól, ha lennének karjai.

4.) Mit tanácsolnátok azoknak, akik most szeretnének a zero waste/low waste útjára lépni?

Petra: Legyenek nyitottak, informálódjanak, kísérletezzenek, és kis lépésekben haladjanak!

Zsófi: Kitartás! Ne adjátok fel az első kudarcnál, hisz semmi nem működhet tökéletesen elsőre. Legyetek kreatívak és nyitottak, próbáljatok ki minél több módszert és eszközt!

Emese: A ZW egy utazás, minden lépés megtételével egy új célpont lebeg a szemünk előtt. Visszalépni nem ér. Alternatív megoldások egész tárháza létezik egy-egy probléma kiküszöbölésére, ahol nem szabad elfelejteni, hogy mindenki számára más a megfelelő. Én a „home made” megoldások híve vagyok, próbáljátok átgondolni, mi mindent lehet otthon elkészíteni. Sok esetben nemcsak csomagolásmentesebb, hanem pénztárcabarátabb is.

Csilla: Ne adjátok fel! Tapasztaljatok, hiszen amelyik termék megfelel a tanácsadódnak, nem biztos, hogy neked is jó lesz. Ne akarjatok egyszerre sok dologba belekezdeni, véleményem szerint apránként éri meg haladni, és minden apró sikernek örülni kell. Nem fog rögtön tökéletesen menni minden, ezzel nincs is baj. Ahogy az elején írtam, minden kis lépés számít.

Emma: Mindenki tehet valamit. Nem kell az egész életedet a feje tetejére állítani ahhoz, hogy pozitív változást hozz. Mindannyian máshogy alkalmazkodunk az újdonságokhoz, és ez teljesen rendben van. Tartsd szem előtt a célod, amiért ezt az életmódot választottad, és biztosan motivált maradsz.