Ketté futottunk

Képzeld, voltam már űrutazó,
Nem, nem hazudok, mert tényleg
Odáig meg vissza, s nem, nem érted,
Hiába magyaráznám, de azért tegyünk egy próbát a dohanyzóasztalra,
nézd hát, összeszedtem neked apróba, csak pár cent az egész,
hát ennyi időt szántál már másra is.
Azt hiszed, ez most valami klisé szöveg lesz megint,
amivel magyarázok minden okot (hah).
A minap olvastam, csak görgettem lefelé lefelé lefelé és akkor tadá,
kidobta az oldalad... ami engem fúrDal csak szebben szól most, hogy több sebből vérzik,
Ilyen, ha az ÉlVezet, csak a cél elég kettes,
Robbantottál már forradalmat bennem is,
s most nézd, épp elbukok magamban,
de könyörgöm, mégis hogyan fogadjam, ha a Feladó is relatív,győzni egyért meg nem (f)ér annyit beléd,
majd rájössz később, mikor már csak
a szoba, a négy fal marad meg Te,
de idenézz, hát nekem itt az egész világ(i)űr,
HELYSZŰKE MIATT TELTHÁZ.
Jó, rendben, megoldjuk,
most akkor csak simán át kell utazzak egy egész életTet(teid) miatt,
kizártak, mert közöm volt, de az már senkit sem érdeKel(lően) tiszta közöny,
bennem ragadt ez a szívözön, valaki mossa már le,
eláztatott szavak, ennyi, ami mar(odhadt),
De hopp, egy szőnyeg,
fért már alá ennél kevesebb is, valljuk be,
nézd, amint a csillagom belezuhan a tiedbe, és akkor paff,
már megint ott vagyunk, ahol a horizont szakad(atlan) színesebbé szürkült szempár
a benned lakó szörnyem,
öld, tépd, szakajtsd, csak valami legyen,
olvassz szebbé, hogy elmondhassam, volt legalább egy forró pillanatunk, csak egy.
Tudod, néha foltokban látom magunkat is,
Te az a fajta vagy, amit hiába dörzsöl az ember, ottmarad,
vettem már ezer féle szívfogót, s mégis ottragadsz abban a cérnaszálban,
fejtenélek, bevallom, de valahogy sose futsz ki az anyagból,
lehet, közösen kellene kikopnunk egymásból,
Vagy megtartlak felvarrónak,
amúgyis láttam egy lyukat a Holdon,
odavarrlak téged, de nehogy megtévesszen a látszat,
ha Te igy, akkor más is játszhat Veled,
És most jön a visszaszámláLáss tisztán a folytonos zŰrben,
keresd azt, ahová beszúrtam „az első lélek, aki elveszett benned” táblát,
kicsit már fakul.
Nézd, nézd, igen, pont ott, ahol azt hittem, még érvényes a jegyed hozzám,
csak hát kisiklottál, de ha ez még nem elég, ide retúrjegy sincs, apukám.
Párhazumos válaszokból jutunk egyről a kettőRettegek,
hogy mostantól akkor együtt zuhanunk, vagy alábbhagy a forgatag,
hogy lesz köztünk vessző is, vagy itt már a helyközök sem oldanak minket eggyéVe
igen, akkor indultam utamra, ketté futottunk,
hiába, ha ez egy PárBajnok nincsen,
csak szállunk felfelé, messze egymástól,
s a magány az egyetlen kincsem, mit még titkolok előled,
Ezt kérlek, hadd meg nekem.