202007.14
0

A rasszizmus egy tinédzserlány szemszögéből

Ez a véleményformálás nem válik azonban egyoldalúvá. Angie Thomas rámutat mindazokra a hibákra is, amelyeket a feketék követnek el. 

Nem túlzás azt mondani, hogy az internet a Black Lives Matter-mozgalomtól hangos. Sokan vannak, akik többet szeretnének tudni a megmozdulásról, de fogalmuk sincs, hol kezdjék. Szerencsére Angie Thomas 2017-es könyve, a The Hate U Give remek kiindulópont lehet azok számára, akik okítani szeretnék magukat a témában.
Az utóbbi hetekben újra a figyelem középpontjába került az a sosem szunnyadó és nagyon is valóságos rasszizmus és rendőri brutalitás, amellyel a (nem csak) Amerikában élő sötét bőrű lakosoknak nap mint nap szembe kell nézniük. A világ nagy része szinte egy emberként fogott össze azért, hogy igazságot szolgáltasson az ügy érdekében ─ ez az összefogás pedig nem csupán az utcákon való tüntetésben és pénzadományozásban merül ki. Azért, hogy jobban megértsék a mozgalom mögötti mozgatórugókat és a fekete közösség megpróbáltatásait, a más etnikumhoz tartozók közül sokan próbálják képezni magukat a témában, ehhez pedig a közösségi média és az irodalom van segítségükre. Az előbbiből nincs hiány: a különböző internetes platformokon, mint az Instagram, Twitter, Tumblr megannyi poszt és blogbejegyzés nyújt információt a rasszizmus kérdésében. Az angol nyelvű irodalomban is találhatók olyan művek, amelyek körbejárják a témát, és a jól ismert – nem mellesleg Amerikában tiltólistára került ─ klasszikusok, mint a Tamás bátyja kunyhója és a Ne bántsátok a feketerigót mellett a modern könyvkiadás is bőven kínál a tárgyban olvasnivalót. Ilyen az Angie Thomas által írt, magyar fordításban is megjelent ifjúsági regény, a The Hate U GiveA gyűlölet, amit adtál.

the-hate-u-give

A főhősnő, Starr mondhatni egy átlagos tinédzserlány életét éli: színvonalas kertvárosi gimnáziumban tanul, nélkülözhetetlen tagja az iskola kosárlabdacsapatának, elkötelezett Harry Potter-rajongó és megszállottja a Tumblrnek. Ami azonban megkülönbözteti az átlagos kamaszoktól, az az, hogy a tanítás végén a rendezett és tiszta suburb helyett a feketék által lakott, sokak által gettónak titulált zűrös városrészbe, Garden Heightsbe tér haza. Szülei már kislánykorában leültetik a „nagy beszélgetésre”, ami ez esetben nem a méhecske és a beporzás allegóriájára épülő felvilágosítást jelenti, hanem azt, színes bőrűként milyen hátrányokkal kell szembenéznie, és hogyan viselkedjen, ha egy rendőrrel kerülne szembe. „Tedd majd, amit mondanak – tanított apám. – Tartsd a kezed magad előtt. Semmi hirtelen mozdulat. Csak akkor beszélj, ha ők beszélnek hozzád.”
Starr ezzel kettős életet él ─ másként viselkedik a fehér tanulók dominálta középiskolában, félve a megbélyegzéstől, és másként otthoni környezetben, ahol már így is gyakran kívülállóként tekintenek rá, csak mert „vegyes” gimnáziumba jár. Starrnak mégis sikerül egyensúlyt teremtenie két világa között. Tudja, mikor milyen nyelvhasználattal és magatartással kell azonosulnia; az elit iskolában és Garden Heights közösségében melyik személyiségét kell felvennie ahhoz, hogy ne tűnjön ki. Ez a balansz azonban felborul, amikor egy este, minden különösebb ok nélkül egy rendőr félreállítja a hazafelé tartó lányt és legjobb barátját, Khalilt, ami végül a tinédzserfiú brutális meggyilkolásával végződik.
Mivel Starr az egyetlen szemtanú, az ő vállára nehezedik a feladat, hogy igazságot szolgáltasson Khalil haláláért, és elérje, hogy a bűntettet elkövető biztost gyilkosság vádjával felelősségre vonják. Csakhogy a kihallgatások során rá kell döbbennie, a nyomozók célja nem a rendőr letartóztatása, hanem az, hogy elfogadható indokot találjanak arra, miért lőtte le a kamasz fiút. A lány ezzel válaszút elé kerül, és körvonalazódik a könyv központi kérdése is: maradjunk csendben vagy szólaljunk fel az igazságtalanság ellen?
A regény olvasása néhol kényelmetlenné válhat, ahogy a fejezetekkel haladva nemcsak Starr, hanem az olvasók is szembesülnek mindazzal a nehézséggel és méltánytalansággal, amely Khalil ügyének tisztázásával jár. Angie Thomas leplezetlenül mutatja be, a rendőrség miként pártolja a gyilkosságot elkövető kollégát, illetve hogy a média milyen módszerekkel igyekszik tisztára mosni a rendőr nevét, befolyásolva ezzel az emberek ítéletét is. A könyvben Starr édesapja válik a feketék elleni magatartás szószólójává, gyermek-szülő beszélgetéseik során mutat rá a férfi mindazokra a problémákra és kérdésekre, amelyek befolyásolják a közösség életét, és amelyek már évek óta megoldásra várnak. „Az állam nem tolong, hogy munkát adjon ezeknek a közösségeknek, a nagy cégek sem minket alkalmaznak első körben. A legtöbb iskola a környékünkön nem ad elég alapot ahhoz, hogy felvételizhess az egyetemre, így a legtöbb közülünk be se kerülnek a felsőoktatásba. (…) Ez az a gyűlölet, amit kapunk; a rendszer ellenünk dolgozik. Ez a Thug Life.” Ez a véleményformálás nem válik azonban egyoldalúvá. Angie Thomas rámutat mindazokra a hibákra is, amelyeket a feketék követnek el. Ahogy Garden Heightsban és országszerte a fekete közösségek tüntetésbe fognak, a békésnek induló tiltakozás csakhamar dühös és agresszív zavargássá növi ki magát. Az emberek kirakatokat törnek be, boltokat rabolnak ki és autókat gyújtanak fel, magával vonva egy újabb kíméletlen rendőri beavatkozást. Noha a regény szereplői megértik a demonstrálók feldúltságát, mégsem látnak megoldást a féktelen rombolásban.
211

Emily B. Martin képe

A könyvben kiemelt helyet kap a mindennapi rasszizmus is, amely főleg Starr iskolai életében nyilvánul meg. Fontos kérdéssé válik, melyik az a megjegyzés vagy tett, amelyet még tréfának lehet venni, és az, amely már bántó szándékú. Starrnak rá kell döbbennie, hogy iskolatársai tudatos vagy öntudatlan rasszista megszólalásaira és vicceire fel kell hívnia a figyelmüket, és nem a szőnyeg alá söpörnie a velük kapcsolatos kellemetlen érzelmeit. „Mindig nevettem rajta, csak mert azt hittem, nevetnem kell? Pont ez a baj. Hagyjuk az embereknek, hogy azt mondjanak, amit csak akarnak. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradunk azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?” A lány mindeközben támogatókra is lel fehér barátai között, akik igyekeznek mindenben mellette állni. Starr fiúja, Chris, noha belátja, hogy nem érthet meg minden problémát és hátrányt, ami a lányt és családját érinti bőrszínük miatt, mégis mer kérdéseket feltenni és tanulni a válaszokból, ezzel válva Starr egyik biztos támaszává.
Angie Thomas könyve nagy port kavart a könyvimádók körében és szinte azonnal a bestsellerlisták élére került. Noha a regény 2017-ben jelent meg, témáját tekintve nem is lehetne aktuálisabb olvasmány, válaszolva mindazokra a kérdésekre, amelyek felvetődhetnek bennünk a Black Lives Matter-mozgalom küzdelmeiről.

Szólj hozzá!

Your email address will not be published. Required fields are marked *