Gondolatok: Vallomás

Minden évszámnak megvan a saját szépsége, különlegessége. Minden évszám tartogat magában meglepetéseket, újításokat, akadályokat.

Egyik év sem könnyű, és egyik év sem hozza el biztosra a várva várt változást. Egy időpont miatt nem lesz minden más, főleg nem egyik napról a másikra. A dolgok viszont néha úgy alakulnak át, hogy azt észre sem vesszük. Egyszer csak eljön a pillanat, mikor ráeszmélünk: ez eddig nem ilyen volt. Ezt máshogy éltem meg, ezt másképp szerettem, ez nem ilyen érzést váltott ki belőlem.

2019 a csalódás éve volt számomra, persze csak így visszatekintve. A testiségé és a meggondolatlanságé, a tévedésé, az öldöklő szenvedélyé. 2019 2019-ben még a titkos esték éve volt, a tiltott gyümölcsé, az érintéseké, a meghitt perceké, a szédítő érzéseké… Legalábbis akkor én ezt így hittem, és így is éltem meg. Azt hittem, ezeknek a perceknek köszönhetem a boldogságom. Nem kis idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek a tévedésemre. Ma már tudom, hogy ez az egész nem volt igaz. Igaznak hittem, mert azt akartam, hogy igaz legyen. Beleláttam minden jót, ami nem is létezett. Körülötte forgott minden, vele kelt fel a nap, s este őt köszöntötte a hold.

Vannak az életben olyan dolgok és személyek, amiket és akiket el kell engedni. Végérvényesen. Nehéz, persze hogy az, nehéz kilépni a komfortzónából, nehéz változtatni, pontot tenni a mondat végére. Nehéz eldönteni, hogy kész, vége, befejeztem, mert nem is vagy benne biztos, hogy egyáltalán jó döntés-e. De miért lennének a döntéseink jók vagy rosszak? Döntések vannak, elhatározások. Aztán a végeredmény a helyzet alakulásától függ, és a helyzet alakulását legfőképp mi magunk befolyásoljuk.

Nos, a mai napig nincs végeredmény. Nem alakul semmiféle helyzet. Viszont! Tudom, minden egyes idegszálam érzi és sejteti, hogy ennél jobb lépést nem is tehettem volna. Elengedni végérvényesen. És itt nem kell asszociálni az én kis történetemre. Lemondani egyszer s mindenkorra nem csak egy emberről lehet, egy elcseszett kapcsolatról (ha szabad ezt így leírnom). Lehet szó bármilyen szenvedélyről, rossz szokásról, tulajdonságról, amely nem visz előre, sőt inkább csak hátráltat, visszahúz, és nem engedi kibontakozni a benned rejlő csodát. Lemondani nem könnyű dolog, de ha ez kell ahhoz, hogy arra az útra lépj, amely a célod felé vezet, amely támogat álmaid elérésében, akkor meg kell tenni. És hogy honnan tudhatod, miről kell lemondanod, és ha tudod is, hogy talán ettől kellene megszabadulnod, érdemes-e? Erre választ bizony senki sem ad. Egyedül az idő és a józan ész tud ebben segítő kezet nyújtani.

…Magamra van szükségem. Egy énre, akit ismerek, elfogadok, szeretek. Nem másokra, akik alakítani akarnak és változtatni a tulajdonságaimon. Nem másoktól akarok függeni. Idővel lesz majd, aki értékelni fogja a szavaim, az eszem, a humorom (ha van olyan), a családom, a múltam, a jelenem. Lesz, aki értékesnek fog tartani, és ezt ki is fogja mutatni. De először nekem kell elhinnem, hogy ez az érték bizony ott lakozik bennem.

2020 a lelkemé. 2020 az enyém. 2020 sok mindenki számára az eddigi lehető legpocsékabb év. De minden éremnek két oldala van. Ugyanúgy vannak nehéz napok most is, családi problémák, őrjítő tulajdonságok, amelyek a bezártság miatt még inkább erőre kaptak, vannak főiskolai nehézségek, kapkodás, türelmetlenség, idegeskedés, hazugságok, könnyek. Mondhatni minden, ami volt ez idáig is. De van „énidő”, van magamnak és a világnak szánt őszinte mosoly, hálával teli, vannak mély gondolatok, érzések, teret kap az önismeret, a lélek. Van test, a külső váz, amely szintén dolgozik, és próbál épülni. De nem egy falatnyi bikiniben pózolós kép végett rajta annyi meg annyi tetszeléssel. Hanem hogy a tükör előtt állva érezzem teljesen a magaménak, fogadjam el, szeressem, lássak benne erőt és fantáziát. Dolgozom azon, hogy egészséges legyen mind a test, mind a lélek, és egy egységet alkosson.

Lehet, hogy ez a pár gondolat azért született, hogy saját magam ösztönözzem és biztassam, hogy igen, jó úton vagyok, érdemes volt. Lehet, azért, hogy hátha mást is inspirálnak a gondolataim. Ki tudja... De ha valaki legalább egy pillanatra is gondolkodóba esett e pár mondat elolvasása után vagy netán már közben, akkor megérte. Próbáld egy kicsit magadat helyezni a középpontba. Ettől még nem fog körülötted forogni a világ, de hidd el, hogy önvalód mélyebb megismerésével és elfogadásával csodákra lehetsz képes... Csak higgy magadban. Képes vagy rá.

2020, én, köszönöm.