Kicsi házam
Így szeret, görbén, esetten,
S széppé tisztul sebzett testem,
Ha csupasz fürdet a kádban:
Kicsi házam, kicsi házam.
Írta: Augusztusy Kristóf
Ha kis szívem fájva sajog,
S tőle testem a sárba rogy,
Otthonba léphet a lábam:
Kicsi házam, kicsi házam.
Mégsem tégla alkatrésze,
Emberalkatú egésze,
Négy fal keze őriz lágyan:
Kicsi házam, kicsi házam.
Nekem adja kincs rejtekét,
S üldözhet, hiába, a nép
Ostorral püfölve hátam:
Kicsi házam, kicsi házam.
Óv, ha színházként a világ
Ezer őrült arcra kivág,
Nem kell játsszam, másnak látszam:
Kicsi házam, kicsi házam.
Ezer álarcom levéve
Könnyező arcom keblébe
Temetem, csüngve nyakában:
Kicsi házam, kicsi házam.
Meztelen ringatva kezén
Súgja: legszebb a féltekén,
S megszeretget a sírásban:
Kicsi házam, kicsi házam.
Így szeret, görbén, esetten,
S széppé tisztul sebzett testem,
Ha csupasz fürdet a kádban:
Kicsi házam, kicsi házam.
Lázmérőm is bármit mutat,
Lágyan borogat, babusgat,
Lázasan, ha áztam-fáztam:
Kicsi házam, kicsi házam.
Átölel, ha fagy van, láz van,
Helyem adta a világban,
Ő az én Otthonom, Társam:
Kicsi házam, kicsi házam.
