Szakíts, ha bírsz

Mindened megvan, amire kislánykorod óta vágysz. Tiéd a Szőke Herceg. Mégsem vagy boldog. Telnek a szürke hétköznapok, egy ellaposodott kapcsolatban élsz. Te már rég továbbállnál, de nem akarsz Neki fájdalmat okozni, mert még mindig szereted Őt a magad módján.  Vársz, kivársz. Természetesen nincs tökéletes pillanat a szakításra. Nincsenek enyhítő körülmények, sem RESET-gomb. A Férfi, aki egy biztos pont az életedben hirtelen nem elég, nincs már meg az az egység, összhang. Többre vágysz, másra vágysz. Valami újat akarsz kipróbálni. Önzés? Nem, ez nem csupán önzés, ez egy tőr a szívbe, egy szerető szívbe.

Flörtölés, bulik, éjszakák, amelyeket utólag legszívesebben kitörölnél az emlékeidből. Mindezt úgy teszed meg, hogy tudod, Valaki visszavár. Jó érzéssel tölt el, hogy bármit teszel, Ő képes lesz fátylat borítani rá. Éretlen fejjel ez csak egy újabb kaland, egy kis játék, amelynek a súlyát akkor még nem vagy képes felfogni. Kővé dermed a szíved, álarc mögé bújsz. Érzelmileg kiürülsz - túlélési ösztön. Lekötöd minden figyelmed az egyetemi dolgaiddal, barátokkal lógsz, dolgozol, produktívan töltöd minden szabad perced. A megtévesztés nagy mesterévé válsz olyannyira, hogy még magaddal is elhiteted, rendben vagy, nincs miért okolnod önmagad, ennek így kellett lennie, kijárt neked a szabadság, lezártad életed ezen fejezetét.

A monoton, rohanó napokból egyszercsak kiszakít egy rég nem tapasztalt érzés. Miután azt hitted, hogy soha többé nem leszel képes igazán szeretni, most úgy érzed, készen állsz arra, hogy kinyisd a szíved egy új szerelemnek. Elhalmoz szeretetével, dicsér, éreztetiveled, hogy más, különleges vagy. Újra sugárzol, megkaptad amire/akire vágytál. De...

Legbelül zokogsz, felőröl a fájdalom. Titkon sírsz, viszont erősnek mutatod magad.

A tudat, hogy a Férfi, aki éveken át támaszod volt, akivel közös jövőt terveztél, aki minden téren tökéletes volt egykor számodra, most mást ölel, más mellett hajtja álomra fejét. Ráeszmélsz, mi mindent dobtál el. Mindezért csakis önmagad hibáztathatod.Most tudatosítod, hogy a “barátok maradunk“csak egy kegyes hazugság volt,hogy ne fájjon annyira a búcsú.

Senki sem figyelmeztetett, hogy ennyire fáj elszakadni, hogy évekbe fog telni a túllépés.

Tudom, az én hibám. Késő bánat. Mondhatnám, hogy örülök annak, hogy továbbléptél, de nem lenne őszinte. Valaki azt mondta, emlékezzek a rossz dolgokra, ne a jót sirassam. Mindezek viszont eltörpülnek amellett, mennyi boldog pillanatot okoztál.  Ígybecsomagolok minden egyes emléket, és mélyen a szívembe rejtem. Gyakran mondtad, hogy összetartozunk, és bízol benne, hogy egyszer újra egymásra találunk. Én már nem hiszek benne, el kell engedjem. Végleg lemondok Rólad tudván, hogy most igazán boldog vagy. A jövőbe tekintek. Elbúcsúzok Tőled.