Isten ajándéka

Gyöngéden homlokába

zuhanó tincsei

arcának kincsei.

Szemei olyanok, 

mint két datolya.

Szemránca mutatja,

A múltban kutatja,

milyen volt gyermeki mosolya.

És a szája,

puha párna,

Mire ráhajtom ajkamat,

és csókolni olyan, 

mint zúduló folyam,

amikor nyáron nagyon meleg van.

Vagy amikor szintén nyáron,

a jeges bodzabort várom,

S ha megkapom,

Az maga a 

gyönyör. 

S amikor harapva kóstolom

száját,

bár ott van velem, 

hiánya mégis szüntelen

gyötör.

S karja, 

oly erős, mint Héraklész karja,

De az én testem

mindig

gyöngéden takarja.

Kedvenc helyem 

Mi karját összetarja,

a teste.

S este,

amikor mellkasára fekszem,

megnyugszik a testem,

megnyugszik a lelkem, és

oly gyorsan 

csukódik a pillám, 

mint égben szálló villám.

Mert szíve egyedül 

nekem játszik,

altatót hegedül.

Hasára csókot adni,

szeretni, 

szeretgetni,

Aztán nevetni.

Mert nevettető erő

hasra csókod adni.

S hasán a heget 

szeretni, csókolni

 csak én csókolhatom, 

de sosem eleget.

És szaladni.

Szaladni vele

amikor egy felhő vízzel volt tele,

s leszakadt.

És a lába, mint két 

korinthoszi,

robusztus és erős

és szép,

mint egy olyan kép,

amit bármeddig 

tudnék nézni.

Szeretem.

Szeretem, 

Ahogy Sulammit Salamont 

szerette,

Hát tegyél szívedre pecsétnek,

Aztán nézzük együtt szeretve 

az Isten kék egét,

S közben néked küldöm,  

 szerelmem, 

az Énekek énekét.

Szeretem,

Ahogy Hajnal szerelmét szerette.

Meghalt volna érte, 

Pedig rég eltemette.

Szeretem, mint Heléné Páriszt,

S tőlem porrá éghet Trója,

Csak szerethessem 

százéves holtunkig, 

mert ő a tenger sója,

s ha ló vagyok,

a lónak itatója. 

Szeretem. 

Szívem keltétől nyugtáig 

néki bókol.

Szeretem ahogy 

Kahlo Rivérát,

s már tudom, mit él át,

kit Aphrodité szájon csókol.

És szeretem,

Mert az én szerelmem szíve

tiszta,

S lelke ,mint egy 

gyermek lelke, 

A fülem minden szavát 

issza,

Mert tudata éles elme.

Mióta ajándék a szerelme,

az árnyak már nem vetnek

árnyékot. 

Azóta ketten játsszuk ezt a 

szép szerelmes játékot.

Hiszen

szeretni, tisztelni, dacolni

becsülni, nevetni, tanulni, 

ez életünk nagy játéka.

Mátyás nékem az, mint neve,

Ő az Isten ajándéka.