Rossz dolog a szakítás?
Kedves Hölgyeim! Ezek azok a kérdések, amikre nem fogunk választ kapni egy toxikus férfitől. Higgyétek el nekem, nem mi vagyunk kevesek. Nem mi, akik maximális erőbedobással tettük oda magunkat!
Borzasztó dolog szakítani. Talán a legrosszabb része az, amikor semmire sem kapsz választ. Amikor a Boldogságunk úgy dönt, kilép az életünkből. Mi történik a mai nőkkel? Miért tud a férfi boldogsággá válni? Miért nem csak a boldogság forrása? Talán itt rontjuk el mi, naiv nők. Hiszünk még a tündérmesékben, hiszünk a boldogan élünk, míg meg nem… klisében. Ez lesz a végzetünk. Aztán egyszer csak jön a feketeleves. Az imádott férfi többé nem kér belőlünk. Egy perc alatt képes megváltoztatni a véleményét. És huss, el is tűnt az a férfi, akibe belezúgtunk. Persze, mi magunkat okoljuk. "Mit nem adtam meg neki?", "Mi hiányzik belőlem?", "Miért nem vagyok elég?".
Kedves Hölgyeim! Ezek azok a kérdések, amikre nem fogunk választ kapni egy toxikus férfitől. Higgyétek el nekem, nem mi vagyunk kevesek. Nem mi, akik maximális erőbedobással tettük oda magunkat!
Nehéz dolog a szakítás. Én anno úgy éreztem, a szívem tépték ki. Hogy ezt semmivel sem érdemeltem meg. Átverve, kihasználva és megalázva éreztem magam. Mindezek ellenére tudtam, hogy arra a bizonyos időre, arra a pár hónapra, ami nekem életem legmotiválóbb időszaka volt, neki pedig csak egy új játékszer voltam, azt éreztem, nekem Ő a másik felem. Mint kiderült, neki nem én voltam. Vagyis nem csak én. Neki sok másik fele van/volt. Igen, a toxikus férfiak nem tudják azt mondani, hogy ennyi elég nekik. Amint megkapják azt, amire vágynak, több és több kell. Több forrásból. Az ő szemszögükből hülyeség lenne lemondani a több forrásból jövő szeretetről. Ezt miért teszik? Hosszas fejtörés után sajnos rá kellett jönnöm, hogy erről ők nem feltétlenül tehetnek. Egy 21. századi férfi, aki még mindig kapálózik a szeretet után, gyerekkorban lett elcseszve. Most, amikor végre azt kapja, ami minden gyermeket megillet, igaz, hogy 20 évvel később, de ő ezt ugyanúgy ki akarja élvezni, amikor több forrásból jövő szeretetet kap. Egy 5 éves gyereknél a szülők, nagynénik, nagybácsik teszik ezt. A toxikus férfi pedig ezt szeretőktől kapja. És mennyire élvezi. Imádja, hogy körülrajongják. És itt változik az egész annyira gyerekessé. Gyerekesen viselkedik, beszél, manipulál. Azt hinnénk, hogy egy 25 éves férfit már megkeményített az élet. De nem. Talán nem is elvárás, de azért meglepődünk, ha nem. Én is meglepődtem, amikor az ágyamon ülve sírt. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek vajon kamukönnyek. Ma már erre a kérdésre sem fogok választ kapni. Talán nem is baj. Lelépett, mint egy sértődött gyerek. Majd egy hosszú messenger üzenet után le is tiltott. Érett viselkedés, ugye? Tudta, hogy gyorsan vissza tudnám hódítani, ha szeretném. Tudta, hogy én bizony a szavak embere vagyok. Én elmondom, hogy nekem ő a mindenem, és ez milyen jól is esett neki. Ezért letiltott. Meggátolva engem, hogy mindezt elmondjam neki. Jobb is így. Becsapott, viszont ezzel a lépéssel megóvott engem attól, hogy megalázzam magam, mégegyszer utoljára. Tudom, hogy amikor azt mondta, szeret, magát is becsapta. A toxikus férfi nemcsak a körülötte lévőket mérgezi, hanem önmagát is. Mi, akiket mérgezett napról-napra, hétről-hétre, majd hónapról-hónapra túllépünk rajta. Pontot teszünk. De ő? Ő azzal a tudattal fog élni élete végéig, hogy nem tud semmit sem tenni az ellen, hogy önmagát gátolja és mérgezze. Sajnálni tudom őt, hogy arról mondott le, aki segített volna neki abban, hogy jobb emberré váljon. Tudjátok, egy bizonyos idő után előtör bennünk az anyaösztön, hogy meg akarjuk menteni a toxikus férfit. Nos, kedves hölgyeim, ne tegyen ez titeket szociálisan érzékennyé! Nem nekünk kell a férfit megmenteni, mi esetleg helyre rakhatjuk, útbaigazíthatjuk. De nem nekünk kell ezt misszióvá tennünk az életünkben. Nekünk élni kell a saját életünket: menni előre, hátrahagyni a múltat és pozitívan szemlélni a jövőt. Nehéz lesz. Senki se mondta, hogy ez 5 perc alatt menni fog. Gyakorolni és akarni kell. Megtalálni és elfogadni önmagunkat.
Kedves összetört szívűek!
Ne hagyjátok, hogy elvigyen ez a depressziós érzés! Ha valami véget ért, annak bizony lejárt a szavatossága, és egy romlott kapcsolatban ki szeretne élni? Nem szabad, hogy ez az időszak minket is toxikus személlyé tegyen. Mi, akik nagy nehezen, de pontot tettünk, és keressük önmagunkat, nem szabad, hogy egy olyan énünkre találjunk, aki nem több és jobb a toxikus exnél.
Mi lesz, ha hónapok után megbánja, hogy lelépett? Megbánta minden tettét, megváltozott. Nos, ettől nem félek. Nem hitegetem magam, hogy valaha engem ő még keresni fog. Tudja, hogy okos nő vagyok, és nem tud befolyásolni. Ha valaki egyszer lelépett, az megint le fog. Lehet most majd egy másik nővel. Egy toxikus személynek soha semmi se lesz elég. Nem mi vagyunk kevesek, hanem neki vannak irreális elvárásai.
Attól, hogy lezártam, nem azt jelenti, hogy fel is épültem. A kettő sajnos nem jár kézenfogva egymás mellett. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd teljesen begyógyul minden seb, amit okozott, és boldog életet tudok élni úgy, hogy szeretve vagyok, és én is ki tudom újból tárni a szívem.