Michelangelo Dávidja, mint politikai szimbólum

Michelangelo Buonarotti a 15. század jelentős alakja. Személyét a reneszánsz Itália két meghatározó és teljesen ellentétes művésze formálta: Lorenzo de´ Medici és Savonarola.

Lorenzo Medici a század második felétől viselhette Firenzében a signore címet, vagyis kormányzói tisztséget kapott, és a művészet elkötelezett mecénásává vált. Michelangelón kívül olyan híres művészek támogatója volt, mint Botticelli, Verrocchio és Leonardo da Vinci. Savonarola domonkos-rendi szerzetesként harcolt minden ellen, amit a Medici-család képviselt, megvetette a pogány életörömöket, az élet élvezetét és minden művészetet, amely nem a vallást szolgálta. Szónoklataival sikerült zendülést szítania a Mediciek ellen, de a bankár család végül sikeresen helyreállította a hírnevét. A lázongások idején Michelangelo is elhagyta a várost, majd 1501-ben tért vissza, mikor lehetősége nyílt egy szobor megalkotására.

A márványtömb közelről sem volt a legjobb állapotban, mivel azt 40 évvel korábban egy Agostino di Duccio nevű szobrász már elkezdte megmunkálni. A mű 1504-re készült el, az alapzattal együtt 16 láb magasságból tekintett az emberekre, így igazán egy óriásnak hatott. Az alkotást szeptember 8-án leplezték le, a város védőszentjének, Szűz Máriának születési évfordulóján. A nép ekkor láthatta először minden részletét, mert a művész minden munkájánál ügyelt rá, hogy senki se legyen tanúja az alkotói folyamatnak.
Michelangelo a görög hellenizmus kontraposztját kihasználva, egy igazi antik figurát testesített meg. Dávid arcán megjelenik a bibliai pásztorfiú hősi elhatározása, hogy hitével és bátorságával legyőzi Góliátot, a filiszteus óriást. Testtartása könnyed, mégis feszültséget sugároz. Nem egy mitikus figurát látunk, hanem Firenze legszebb férfiját.

Az óriások – így Dávid is a maga 4 méter 34 centiméterével – az európai folklórban a nép hőseinek számítottak. A szobrász egy olyan férfit teremtett, aki méltón képviselheti a köztársaság alapeszméit. A köztársaságét, ami a szuverenitásáért küzdött a francia király, a pápa és a Medici-család között. Dávid szimbólumává vált annak, hogyan győzi le a látszólag gyengébb az erősebbet, hogy kerekedhet felül Firenze a maga óriásain. Ezért elhelyezése sem volt véletlen, eredetileg a Piazza della Signoria-n állt, ami a mai napig Firenze szíve, kulturális és politikai központja. Ez az oka az elnagyolt arányoknak, merthogy a téren mindenki alulnézetből láthatta a szobrot, ezért kellett a fejének és a kezének nagyobb méreteket öltenie.

Több meghatározó szobor állt a téren, például Verrocchio Dávidja is, ám az talán nem kérdéses, hogy a gigantikus változat testesítette meg igazán az üzenetét, vagyis a tökéletes reneszánsz férfit, akinek nincsen, és nem is lehet ellenfele.

Képforrás: Wikipédia