„Ha én nem, akkor ki?” Egy negyed évszázados szervezetet ünneplünk

Az idei év nemcsak a Gombaszögi Nyári Tábor számára különleges: a tábor pont abban az évben tért vissza az eredeti helyszínére, amikor annak társszervezője, a Diákhálózat 25. születésnapját ünnepli. Ennek alkalmából tegnap déltől egy nem mindennapi kerekasztal-beszélgetést rendeztek a Közbeszéd sátrában.

A beszélgetésen megjelent a DH hat már leköszönt elnöke, név szerint: Szakszon Norbert, Hodossy Katalin, Zachar Pál, Kocsis Édua, Velebný Csilla és Bóna Zoltán. A beszélgetés moderátora a diákszervezet jelenlegi elnöke, Kotiers Róza volt. Ő kérdezte elődjeit a kezdeti nehézségekről, az önkénteskedés hozadékairól, eredményeiről.

A legnagyobb probléma, amellyel eleinte szinte mindenkinek szembe kellett nézni, az a nem túl kedvező anyagi helyzet. Ennek stabilizálása kivitelezhetetlennek tűnt, többek között az elődök által felhalmozott adósságok miatt, a közösségért való tenniakarás azonban erősebbnek bizonyult, és az évek folyamán megnyert pályázatoknak köszönhetően sikerült biztosítani a Diákhálózat jövőjét.

A megjelent elnökök nem felejtették el megemlíteni, hogy sikeres elnökségüket ugyanúgy köszönhetik alelnökeiknek, mint az őket megelőző elnökök tanácsainak, javaslatainak. Kivételt képez talán Szakszon Norbi, aki megválasztása idején éppen síelt, és mikor hazatért, gratuláltak neki, mint új elnöknek. Érdekes, hogy a kirándulás a legtöbb elnök életében fontos szerepet tölt be: sokan alkalmazták azt a kissé megtévesztő módszert, hogy az utódjelöltet elvitték magukkal néhány napra egy-egy szabadegyetemre, konferenciára, és mire visszatértek, a kiszemelt többé már nem csak kiszemelt volt.

Mindannyian elmondták, hogy kapcsolatukban a DH-val fontos szerepet játszott a Gombaszögi Nyári Tábor is, ahol legtöbbjük éveken keresztül szervezőként tevékenykedett. Az itt szerzett tapasztalataikat is kamatoztathatták elnökségük idején, és mindnyájan hozzátettek a folyamatosan alakuló szervezethez: van, akinek az új alapszabályzatot, másnak a Hallgatói Parlamentet és annak a mai napig tartó rendszerét köszönhetjük.

És hogy miért érte meg nekik a „déházás”?  A rengeteg új ismerős mellett fogékonyabbak lettek a közéleti témák iránt, és megtanultak dolgozni egy közösségért, „ha én nem, akkor ki?” alapon. Még akkor is megéri, ha egyes projektek csak évekkel az első lépések után teljesednek be: az idén szeptemberben induló Pozsonyi Magyar Szakkollégium ötlete például még Velebný Csilla elnöksége alatt fogalmazódott meg.

Úgyhogy kedves jelenlegi diákok! Akit esetleg Róza egy jó kis kirándulásra invitálna, jól gondolja meg  a választ, mert több, mint valószínű, hogy nem csak a kirándulásra mond igent.

(Az írásért köszönet Szalay Hajninak, a József Attila Ifjúsági Klub alelnökének és a Gombaszögi Nyári Tábor médiaszekció tagjának.)