Otthont hány mókusnak adnak, gyümölcsöt teremnek, rügyeket hajtanak? Kiknek szerelme virágzott ki az árnyékukban, s azok élnek-e még együtt boldogságban?
Ez a világvége, Drága. Itt ér véget minden, innentől már csak Hátrafelé fordulva tekinthetünk vissza A mögöttünk még zöldülő lombokra, Miknek erezeteiben ott csörgedeznek még Pillanataink.