Némelyik regény megköveteli, hogy egy részünk csatlakozzon hozzá a könyvespolcon. Kiszakít belőlünk egy apró darabot minden egyes elolvasott sorral, magába szívja, aztán ott lapul éveken át akkori énünk kis szelete az oldalak közt, mintha sosem lett volna a miénk igazán.
A betűket olvastam, a mondatokat és az oldalakat láttam, de nem tudtam áttörni a gátat, ami mögött ott vár az olvasás valódi élménye: mikor az ember úgy belefeledkezik egy könyvbe, hogy a bekezdések helyét lelki szemei előtt helyszínek, emberek és események veszik át.
Ez a véleményformálás nem válik azonban egyoldalúvá. Angie Thomas rámutat mindazokra a hibákra is, amelyeket a feketék követnek el.
Minden könyv kreatív alkotás. Viszont egy klasszikus sokszor újító erővel bír. Előhoz egy teljesen új gondolatot, egy új perspektívát, esetleg létrehoz egy új narratív technikát, ezzel pedig áttörést hoz az irodalomban
Újra és újra felütöm a lapokat, átolvasom a bejelölt sorokat, visszavágyok az első olvasás izgalommal és aggodalommal teli óráiba.
Aztán megérti. Az olvasó egyszeriben látja, ahogy az emberi lét alapvető pilléreit forgatják ki a szeme előtt.
